Pszichológia: Ez emiatt lehet vagy más miatt lettem ilyen?
Az utóbbi időben sokat olvastam pszichológia témájú dolgokat, mert érdekelnek a folyamatok kialakulása.
20 éves lány vagyok, nem volt még kapcsolatom.
Az a helyzet, hogy ahányszor megtetszik valaki, és netalán még én is neki, én akkor megijedek, meg régebben el sem hittem, hogy én is viszont tetszhetek valakinek. Amikor meg kiderül, hogy mégis, leblokkolok és elzárkózok az egésztől, vagy onnantól már nem is akarom azt egyáltalán. Ehhez mondjuk hozzájönnek más dolgok is, tudom, h kisebbségi komplexus, önbizalomhiány stb.
De olvastam, és eddig igazából hülyeségnek tartottam, h a pszichológusok sokmindent a gyerekkorra, és a szülői kapcsolatra vezetnek vissza. Na most engem apám nem akart, és nem is volt együtt anyával, anya főképp egyedül nevelt. Nevelőapám volt ugyan, de nem volt jó gyerekkorom. És ezzel magyarázható lenne, hogy nem tudok kapcsolatot alakítani senkivel, mert félek, amiért új ez az érzés, és azért van hogy retegek az elkötezeődéstől?
Mostmár elhiszem, h szerethetnek, de nem tudok elképzelni egy hosszútávú kapcsolatot, a házasságtól pánikolok, lekötni magam évekre képtelen vagyok. Mondjuk az itthoni körülményeink is rosszak anyagi szempontból, amit szintén szégyellek a barátaim előtt is, ezért ha csak lehet kerülöm azt h nálunk legyünk, még ha alig találkozunk is emiatt, és ez is akadályozott a párkapcsolatban is, mert nem szívesen hívok magunkhoz senkit.
Szóval a szülői kapcsolat akkor is kihathat az ember kapcsolataira, ha engem tudatosan az nem bánt? Tehát nekem semmilyen rossz érzésem nincs és nem is hiányzott soha egy apa.
válasza:Természetesen minden kihathat erre, a te esetedben is így van. DE!!! Nem csak ez a fő ok.
Nekem átlagos gyerekkorom volt, pénzünk épp annyi volt, hogy eléldegéljünk, viszont semmi extra kiadás (nyaralás, telelés, éttermi ebédelés stb.) nem lehetett.
Én édesapámhoz ragaszkodtam egyedül, anyámhoz sosem, és amikor apám meghalt, egy világ omlott össze bennem. Elmentem egy pszichológushoz, aki szépen segített átvészelni a dolgokat. Neked is azt ajánlom, hogy keress fel egyet, hidd el, segít lekűzdeni a komplexusaidat is!
Természetesen kihathat. Lehet, hogy téged tudatosan nem zavar, de talán a tudatalattid érzi a hiányt, és ez motivál arra, hogy elzárkózz az emberektől. Én is sokáig voltam úgy, hogy szégyelltem magam, vagy az életkörülményeinket, nekem is van kisebbségi komplexusom, és sokáig nem tudtam elhinni, hogy kellek valakinek. Viszont idővel nekem is lett kapcsolatom és most már el sem tudnám képzelni az életemet Nélküle...
Ha valakit igazán szeretünk nem azért vagyunk vele, mert nagy háza van sok pénze és minden évben megengedheti magának a nyaralást. Tehát ne aggódj amiatt, hogy milyenek a körülményeid, ha valaki szeret, így kell hogy szeressen.(és amúgy is a férfi dolga, hogy eltartsa az asszonyt és megfelelő életminőséget biztositson neki:P )
Először is magadban kell tisztázd, hogy mik lehetnek az okok, hogy zárkózott vagy, lehet elsőre neked úgy tűnik, hogy semmi köze a szülei problémájának ehhez, viszont ha jobban elgondolkozol rajta, milyen volt úgy gyereknek lenni, lehet rájössz, hogy azt a kicsi gyereket, aki voltál, nagyon is zavarta az a bizonyos helyzet.
válasza:Köszi a válaszokat.
Hát igen, igazából a többi tényező is épp elég ehhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!