Kreatív megnyilvánulás vagy megbomlottam?

Szóval: van egy történet, amit kitaláltam (már azt hiszem, másfél éve) és ezt folytatom magamban. Néha, ha buszon ülök, elalvás előtt, fürdés közben, egyszóval, mikor kicsit unatkozok, akkor rátérek a sztorimra, és onnan szövöm tovább, ahol abbahagytam előtte. Az alapötletet az Eragon elolvasása adta, de ahol most tartok, már egészen elkanyarodtak az események a könyvtől. A főszereplő lány átvitten én vagyok, néhány vágyamat jelenítem meg benne, és van családom, gyermekeim, de háborúzom, és szigorúan kiállok az elveimért. Hát erről nagy vonalakban ennyit. Egyébként néha, ha megszáll az ihlet, írok verseket, novellákat, és pár ötlet még rejlik a fejemben, csak még nem írtam le. Ez a történet is csak egy forgatókönyv? Nem beteges? :D

És egy másik kérdés: sok filmet szoktam nézni, és olykor-olykor eszembe jut egy-egy filmes klisé, dialóg, monológ, és azt elmondom magamban, beleélem magam, néha egyszerre mindkét szereplő helyébe -de ezt persze csak akkor, ha egyedül vagyok itthon...

Öhm, például: "Nem, ezt nem teheted meg!" "Döntöttem" -> és itt elképzelem, hogy mondjuk leugrik a tetőről :P

Remélem, sikerült világosan, érthetően fogalmaznom.

Tehát a kérdésem az, hogy a fent leírt "tünetek" gyengeelméjűségre vagy csak egyfajta önmegvalósításra, kreatív kinyilatkoztatásra utaló képzetek?

17/L