Tehetek ez ellen valamit, vagy el kell fogadnom?
15,5 éves lány vagyok, és apakomplexusom van. 13 éves korom körül kezdődött, pont amikor a szüleim elváltak. Apámmal az előtt sem volt jó kapcsolatom (kb. 10 éves korom óta már nem igazán törődött velünk), most pedig van, hogy hetekig nem látom, ha pedig igen, akkor is csak max.15 percre. Nem is vagyok rá kíváncsi, mert elhanyagolt minket, és ezt nem tudja már helyrehozni. (A nővérem 18 éves, és kb. fél évente beszélnek 2 szót.) A szüleim válása után egy kicsivel, vettem észre, hogy a 35-40-50 éves férfiakat tartom vonzónak. A korombeli fiúk egyáltalán nem érdekelnek. Emiatt senkim se volt még. Természetesen nem akarok egy 40 évessel járni, nem tartom helyesnek az ilyet, és biztos meg is bélyegeznének. Csak rossz látni, hogy a korombeliek (osztálytársnőim, barátaim) megnézik a 15-20 éves fiúkat, és mondják, hogy: "jaj de helyes!" stb. De engem tényleg nem érdekelnek. És kezdem azt érezni, hogy van velem valami baj...
Egyébként van nálunk a suliban egy nagyon helyes tanár (41 éves, de kb. 35-nek néz ki), és eléggé vonzónak tartom, ő is kedvel engem, szokott nekem bókolni, meg utalgat erre-arra. Persze tudom, hogy ilyen korban a férfiak kacsintgatnak a "friss husik" felé, de semmiképpen nem mennék bele egy ilyen dologba akármennyire is vonz.
Elmúlik ez, vagy törődjek bele?
15,5/L
Köszönöm. Igazad van, le kell szögezni, hogy ne vesztegessük az időnket feleslegesen...
Remélem, hogy mindketten megtaláljuk majd azt, akit szeretni tudunk. :)
válasza:Kedves kérdező!
Azt ugye már megírtad, hogy az apukád alkoholizmusa, komoly tétel volt a válásban. Nos, akkor azt is nézd meg, hogy mi okozta ezt az alkoholizmust. Azonkívül, hogy szerette a piát? Hogyan viselkedett anyukád? Sokat veszekedett vele, ok nélkül? Szépen öltözött, ápolta magát, vagy elhízott, és eltramplisodott? Hogy nézett ki a lakás? Tiszta volt, mire apátok hazajött, vagy mindig akkor volt épp felmosás, nagymosás, ablakmosás, amikor hazajött.
Azért még ne beszéld be magadnak, a hozzád nem illő korú férjet. Jobb az mindenképpen, ha így is összeilletek. És várd ki az udvarlással a legalább egy-két évet. Hogy megismerd a pasit. Hogy áll a piával, a cigivel, a gyerekekkel. Hogy áll az anyagiakhoz? Van e valami szakképzettsége? Szal ismerd meg. És ne szüljél majd rögtön 3 gyereket, mert akkor gyesen vagy, és nem kell dolgoznod. Szóval gondolkozz.
Minden rendben volt a szüleim között, egészen a válásig. Apám azért kezdett inni, mert megviselte őt is ez az egész. Úgymond alkoholba fojtotta a bánatát. Persze nem minden héten volt berúgva, de kéthetente egyszer-kétszer biztos előfordult, hogy kiütötte magát. Anyámat mindig is úgy szerette, ahogy volt. Inkább anyám akarta a válást, pontosan azért, hogy megóvjon minket, de mivel sok mindenben nem értettek egyet, közös megegyezéssel bontották fel a házasságot. Amikor apámmal találkozom, mindig kérdez anyámról, úgy érzem, hiányzik neki. Anyám viszont csak szidja apámat. Ellenünk/ellenem akarja fordítani őt. Ok nélkül sosem veszekedtek. Ha valamin összekaptak, akkor azt nyugodtan beszélték meg, és úgy, hogy mi ne legyünk részesei, és ne érezzünk semmit a nézeteltéréseikből. Tehát közös megegyezés alapján döntöttek a válás mellett.
Próbálom nem bebeszélni magamnak az apakomplexust, és tudom, hogy várnom kell, ha majd tényleg egy apám-korú fog igazán megtetszeni, de nehéz várni. A korombeliek sajnos egyáltalán nem vonzanak, számomra túl gyerekesek, éretlenek. Nincs meg bennük az a férfiasság, amit én keresek egy férfiban. Az apai mintát keresem, talán akaratlanul is. Vonzónak tartom az idősödő, de ugyanakkor sármos, oltalmazó, tapasztalt férfiakat, akik valamilyen szinten felettem állnának, és védelmeznének engem. Talán tudat alatt is azt az apai mintát keresem, amit nem láthattam/tapasztalhattam meg a saját apámmal kapcsolatban.
válasza:Tudod, egy veled egykorú srác is lehet érett, próbálj esélyt adni nekik. Modhatnám, hogy akkor várj 6-10 évet és akkor hajrá, járj idősebbel, de úgy vélem, hogy azokat az éveket kivárni... Pazarolnád az éveid. Én ismerek sok olyan fiút, aki rendkívül érett a korához képest, vagy te testileg is gondolod az érettséget? Nekem volt egy évfolyamtársam, akinek 27 éves barátja volt. Még mindig járnak, már két éve (: Szóval szerintem próbálkozz, próbálj kicsit nyitottabb lenni a 17-18 éves fiúk felé, vagy inkább járj nyitott eszemmel, lehet nem jó helyen keresel egy normális fiút. Nekem szerencsém volt, sikerült megtalálnom, ő 18 éves lesz idén. Szeret szórakozni, de teljesen normálisan gondolkozik, érett, jó vele lenni.(: Szóval az én tanácsom: Aki keres, az talál. Ismered Rhonda Byrne - Titok könyvét? Van film is, neten meg lehet nézni. Nézd meg.(: Pozitív gondolkodásra sarkall, és nem csak ilyen téren tudod hasznát venni.
Nekem bevált, 15 kilót is fogytam a segítségével. (:
Köszönöm a választ!
Igen, sok velem egykorú érett fiú létezik, de testileg is fontos nekem, hogy érett legyen. Megpróbálom nem elfogadni a helyzetet, de sajnos nem tudok ellene tenni. :(
A titok c. könyvet ismerem, el is akartam olvasni, csak eddig még nem került rá sor. De most megtaláltam, neten is el lehet olvasni. A filmet is meg szerettem volna már nézni, csak nem találtam olyan oldalt, ahol meg tudom tenni.
Sokan dicsérik a könyvet és a filmet is. Talán segítene nekem is. Köszi még egyszer!
válasza:Ha esetleg valaki erre tévedne, vagy valaha az én helyzetemben találná magát, annak (meg talán kicist magamnak is) leírom, mi lett azóta, így majd' 7 év után.
Most 22 vagyok. Apámmal sokat javult a viszonyunk, hetente beszélünk telefonon és havi rendszerességgel együtt töltünk 1-2 órát. Anyukám pedig klimaxol most, szóval vele kicsit nehézkesebb. De nem panaszkodom.
Még mindig nem volt senkim, és azóta se érdekelnek a korombeliek, viszont ennyi idősen már nem annyira ciki, ha megtetszik egy 35 éves. Már tudom, hogy várnom kell még pár évet, mert még mindig van hova fejlődnie a személyiségemnek, de talán eljön valamikor az én időm is. Az elmúlt két évben nem is foglalkoztatott olyan nagyon ez a dolog, mert pszichiátriai beteg lettem, és inkább a mindennapok nehézségeit kellett legyűrnöm. Nem gondoltam a jövőre. Más dolgok kerültek előtérbe, és arra is ráébredtem, hogy először magamat kell helyretennem, hiszen ha én nem vagyok kiegyensúlyozott, kerek egész, akkor nem fogok találni egy kerek egész férfit sem. Csak elnyomót, erőszakosat, egocentrikust. Hiszen a világon mindig minden az egyensúlyra törekszik. Ha én szubdomináns nő vagyok, a domináns férfi egészít ki engem. Ha én 50% vagyok, akkor ott nincs helye egy 80%-nak.
Most tehát dolgozom azon, hogy meglegyen az a mértékű önbecsülés, amellyel nem hagyom magam megalázni, alárendelni. Ez is a komplexusból fakad természetesen.
Ki tudja, mikor, mit írok ide legközelebb. Mindenesetre érdekes volt a 15 éves önmagamat olvasni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!