Aki volt már pszichológushnál/pszichiáternél, leírná nekem azt, hogy milyen volt?

Hát, már elég régen voltam, de valamennyire emlékszem még rá. Igazából egy beszélgetés volt az egész, mármint nem volt ilyen vallatás jellege, csak azért nagyjából irányította a beszélgetés menetét. Meg olykor rákérdezett dolgokra, visszakérdezett, hogy ezt vagy azt hogy is értettem, fejtsem ki bővebben, hogy miért gondolom így, meg hasonlók.

Akihez én jártam, az egy nagyon jófej fiatal nő volt. Nem volt olyan érzésem, hogy megmondaná, mit kéne éreznem, gondolnom, vagy hogy előírja, mit csináljak, mégis jó irányba változtak a dolgok, megváltozott a hozzáállásom bizonyos dolgokhoz.

Ez a probléma eredetétől, és a pszichológus "munkamódszerétől" függ.

Általában az első alkalom egy csendes beszélgetésre hasonlít emiben természetesen a kliens beszél túlnyomórészt hisz neki van "mondani valója" ezért is mentt a pszichológushoz. Miután körüljárták a problémát a pszichológus szerepe ennek megfelelően fog alakúlni.

Nyugodtan nézz utánna az interneten az egyes munkamódszereknek és a szakembereknek, hogy mielőbb megtaláld a neked megfelelőt.

Én p'iciáternél voltam.

Lehülyézett, lebeszarizott, majd kérdezett, válaszoltam, kérdeztem, válaszolt. Meg csillagászatról, fekete lyukakról, kvazárokról beszélgettünk, meg jógikról, meg úgy tűnt minden olyasmiről, amiről ő mással nem tud beszélgetni.

Közben elkezdtem asszimilálni az analitikus módszerét.

Úgy és olyan kérdéseket tettem fel neki, amire előre kisilabizáltam a válaszát.

Egész jól is ment, és arra jutottam, ott kezdi, ahol én vagy 7-8 évvel azelőtt az agyalást, és hogy nekem nincs arra időm, hogy ő engem utolérjen.

Aztán 5-6 alkalom után megjegyezte, hogy úgy érzi hogy játszom vele.., én meg zavartam felnevettem, hogy dehogy..

Hiszen véresen komolyan csináltam, egyáltalán nem játszottam..

:)

Aztán csináltunk ilyen relaxációs gyakorlatot is.

Utána "elküldtek" dolgozni, és abbamaradt.

De ez már rég volt, és azóta nem mentem ilyenekhez, mivel semmi értelmét nem láttam.

Mindenki másnak remélem pozitívak a tapasztalatai.

"nekem első alkalommal egs pszichológusnő szabályosan kinevetett a pánikbetegségem miatt és azt mondta hogy hülye vagyok. Hihetetlen de így van, nem tudom, hogy hogy lehet egy ilyen ember pszichológus. 2. alkalommal egy férfinél voltam, akkor először inkább engem beszéltetett, de ha összezavarodtam akkor persze ő is."

A válaszadó története sajnos nem egyedül álló eset. Magyarországon sok jó pszichológus dolgozik, de érdekvédelmi szervezet hiányában sok a kontár is. Akinek diplomát adni is szégyen nem hogy hagyni őket dolgozni. Erre itthon sajnos készülni kell és ezért valamennyire utánna járni még is kihez megy az ember. Manapság az internet és az ehez hasonló forumok szerencsére sokat segíthetnek ebben és talán kialakulhat itthon is egy olyan információs kultura ami segíti az embreket az ilyen helyzetek elkerülésében. Fontos, hogy nem szabad egyből a szakemberben keresni a hibát, de vakon mindent elfogadni sem szabad.

A pánikbetegség kezelésében egyébként a kognitív terápiák elég sikeresek szoktak lenni.

Már ne haragudj, de te csak érdeklődsz egy jó sztori iránt, vagy beteg vagy, és ezért érdekel?

Különben itt is minden ugy zajlik, mint bármilyen másik orvosnál. Bemész . Köszönsz. Leültetnek, és kérdőn néz rád a doki. Elmondod, miért is jöttél, mi a panaszod? És kialakul egy beszélgetés. A doki jegyzetel, és kérdezget. Te meg válaszolsz. Egyszerűbb depresszió pánik estében nem is történik semmi más. Ez maga a vizsgálat. Közben az orvos ránézésre is rengeteg információt szerez rólad. Látja a nemedet, a korodat, a testi állapotodat. Rákérdez az iskoládra, a munkahelyedre, a betegségeidre. A családi állapotodra. Nagyon fontos, amit elmondasz, ahogy elmondod. Ugyanis ezekből áll össze a gyógyszered. Ha direkt, vagy szégyenlősségből kihagysz valamit, az a gyógyszerből is kimarad. Bizonyos betegségek vélt fennállása esetén tesztet is írathat, vagy elküldhet bármilyen kiegészítő vizsgálatra. Szal így. Beszél, és beszéltet. Ebből felmér téged. Ezt tanulják az egyetemen.