Nem meghalni akarok, csak élni nem szeretnék. Ilyenkor mi van?

Tartós... Az egész életemet így vonszolom végig, holott okom sincs rá... Nyilván vannak problémáim, de tudom, hogy sokkal rosszabb is lehetne. Annyira 'szánalmasnak' érzem az egészet és mégsem bírok megbírkózni vele.

Megkeserítem a saját életem, képtelen vagyok olyan lenni, amilyen lehetnék és amilyen szeretnék. És közben csak okolom magam, hogy nem vagyok elég jó és nem is leszek soha elég jó, saját magamnak és ezért másoknak sem. Kevésnek érzem magam és nem bírom megváltoztatni, pedig már gyűröm egy ideje... (és most még le is írom anonim az interneten, hát ez tényleg...)

Köszönöm az eddigi válaszokat, igen, tényleg változtatnom kell a jelenlegi állapoton, de elhatározni könnyebb, mint megvalósítani...

Ez igazából csak annyi, hogy a metró peronján gyakran fontolgatom, hogy mennyivel egyszerűbb lenne belépni a metró alá. De még nem tettem meg és ahogy elnézem magam, nem is merem megtenni...

És fura, hogy tudom, látom, hogy mi a baj, NEKEM kell változnom, de megrekedt minden folyamat az életemben és nem látom, hogyan tudnám egyedül megtörni az összes berögzült szokást.