Helo! Nem tudom, ezt hova írhatnám, ezért ide írtam. Szóval. Mit csináljak, azzal az rzettel, hogy félek meghalni, nem szeretnék, egyszerűenrusszul érzem magam ilyenkor? (Lent)

Szia!

Először is részvétem a nagybátyád miatt.

Nekem is ilyen félelmeim vannak, van, hogy gyakrabban rám törnek, vagy nem. De majdnem minden este ezekkel az érzésekkel fekszem le, hogy mi van ha nem lesz holnap valamelyikünk számára... tudom, hogy butaság, de akkor is így érzem.

Éni s minden este megköszönöm Istennek, hogy megajándékozott egy szép nappal, még akkor is ha merő kudarc volt. És reggelente megköszönöm, hogy felébredtem és egészségben felébredt mindenki akit szeretek.

Én mindig igyekszem úgy alaktitani a napjaim, hogy amit megterveztem, azt be is teljesítsem, és hogy minél több időt töltsek anyuval. Persze ez nem mindig jön össze...

Szóval próbálj meg még több időt a családoddal tölteni, és ha egyszer elhatároztál valamit akkor azt tedd is meg, tök mindegy, hogy milyen apróságról van szó (mosogatás, vicces fénykép készítése, vagy egy ölelés, vagy akár egy közös filmnézés) Én már rengeteg ilyen apró jelentéktelennek tűnő pillanatot mulasztottam el és a mai napig bánom.

A szorongásod és a félelmed egy idő után el fog múlni, vagy ha nem is teljesen, de átalakul valami olyanná,amitől nem is tudom, valahogy többnek fogod érezni magad, egyfajta ragaszkodássá az életed és az élet iránt.

Ha velem, vagy a családommal valami jó történik, ami kizökkent a porszagú hétköznapokból, mindig felnézek az égre és megköszönöm Istennek, vagy a nagymamámnak, vagy a bátyámnak vagy a nevelőapukámnak, hogy megajándékoztak egy egy ilyen szép perccel :)

Tegyél te is így, nekem segített.

20/L Bocsi ha hosszúra sikeredett, de remélem tudtam valami hasznosat mondani :)

Szia! Nekem ez akkor múlt el, úgy ahogy amikor tényleg majdnem meghaltam. Majdnem megfulladtam konkrétan, mert egy vicces ember egy bulin beporoltózott a szobában, az meg ugye elfojtja az oxigént. Nem találtam ki a szobából mert semmit nem lehetett látni. Akkor a földön kúszva és tapogatózva eszembe sem jutott h meghalhatok, v h nem kapok épp levegőt, csak a kivezető utat kerestem. Szóval ebből azt szűrtem le, h annyira a túlélésre vunk beprogramozva, h ha meghalunk, akkor észrevétlenül fogjuk átlépni a halál és az élet küszöbét. Nem kell félned, még sok időd van!

De amúgy még azt teheted h gondolj úgy a halálra mint az alvásra. Ha ma elalszol és holnap nem kelsz fel, az neked már mindegy! És: ne gondolj rá, ez a legjobb megoldás, amikor eszedbe jut gondolj a kedvenc mesédre, v filmedre, képzeld h te vagy az egyik szereplő...stb. Tereld el a gondolataidat.

Szia!

Nekem is vannak ilyen érzelmeim! Nem bírom őket. El mentem dili dokihoz nem segített de halgasd megaz én történetemet.

4 temetésen voltam eddig. Meghalt az igazgatónőmnek az apósa, a kutyám 2 évesen, a nagyimnak valami ismerőse és az anyukája is meghalt neki ne is gondolj bele , hogy ő mit érezhet most, és engem majdnem elveszített mindenki.(majdnem elütött egy kocsi) és még egy iskola társam is meghalt aki éppen most volt 8.-os. Én minden este sírok nem tudom abba hagynimokor egyszer csak azt érzem fáj a szivem és föl üvöltök (de ez mostmár nincs) ez még a dilidokinál volt mert megőrített. Tök mindegy én is ilyen vagyok csak kérj meg valakit üljön oda az ágyad szélére fogd meg a kezét vagy vegyél magadnak pár plüssállatot ragd a fejedhez őket talán ha akarod meg is ölelheted de nem muszály, és már érzed, hogy biztonságban vagy én ezt csináltam és már nem vagyok ilyen állapotban. Egyépként sejtem aszem 13 vagy én csak 12 és lány én is az vagyok ha jó a megérzésem. Mielöbbi jobbulást!! :)