Az, akinek már amúgy is milliói vannak, és egész életére elég vagyona van, miért bizniszel mind több és több millióért, és kap szívrohamot, ha egyet-kettőt elveszít? A pénz gyűjtése is egyfajta függőség, szenvedélybetegség?
válasza:
válasza:Kérdező, te az előítéleteid rabja vagy, és ez sajnálatos. Miből gondolod, hogy bárki így gondolkozik, ahogyan te? Tudod mit csinálsz? Önmagadat igazolod abban, hogy miért is nem vagy gazdag, miért nem tehetsz meg olyan dolgokat, amiket szeretnél. Persze, így is lehet. Meg lehet tenni is az ügy érdekében. A gazdagok nem a "zsíros fazék mellett születtek", van aki igen, de azért azt beláthatod, hogy aki gazdag, annak csak úgy sikerülhet gazdagnak maradnia, ha más a mentalitása. És igen, a gazdagokat jobban érdekli az elismerés, sőt jobbat mondok, ők megvalósíthatják önmagukat. Te mikor mondhatod el magadról ezt? A családod az önmegvalósítás? Nagy teljesítmény, családja sokaknak van. De ki az, aki elmondhatja, hogy a vállalkozásának a termékeit világszerte használják a magadfajták??? Ki az, aki elmondhatja, hogy szükség van rá, aki elmondhatja, hogy nem "pótolható".
Az is előítélet, hogy a gazdagok kiforgatnak másokat a vagyonukból - puszta általánosítás (ennyi erővel a szegények meg büdös csövesek mind???). Ha szerinted így van, te mutasd meg, hogy lehet máshogy is. Na az már nem olyan könnyű, igaz? Szidni őket, meg valótlant állítani, az könnyű, csak szembesülni ne kelljen a valósággal.
Igen, a szegények azért szidják a gazdagokat, mert irigyek, mert nem képesek szembesülni a saját gyávaságukkal, azzal, hogy tanulhattak volna, hogy gondolkozhattak volna máshogyan is, hogy cselekedhettek volna. Mert a gazdagok is tanultak ám, nem csak úgy jön az isteni szikra minden pillanatban. Kőkemény munka áll mögötte. Persze a kisember csak azt látja a bulvármédiában, hogy jaj ezek már megint csak a ferrarijukkal száguldoznak, meg yachtokon heverésznek. Hát persze...
Így utólag már csak az marad, hogy "jaj, hát én így vagyok boldog". Persze, mert máshogy már nem lehetsz, mert késő, mert lusta vagy. Nincs itt szó semmiféle erkölcsről, meg emberszeretetről. Te mit csinálsz, amikor pénzt kérsz a munkádért? Másokat használsz ki, nem? Adhatnád ingyen is, amit tudsz, mégsem adod. Vagy a kisboltos, aki haszonnal akarja árulni a termékeit? Ő is átveri az embereket, mert többért adja el, amit kevesebbért szerzett. Átvered az államot, mikor adót csalsz, de a legfontosabb: átvered magadat, amikor azt mondod, hogy te mindig ilyen akartál lenni.
válasza:Bármilyen sanyarú is, a szegények tényleg azért szegények, mert nem tesznek semmit azért, hogy máshogy legyen. Te írtad le a lényeget: mindig csak azon vannak, hogy fennmaradjanak - vegetálnak, sodródnak az árral. Közben meg okolnak mindent a saját balsorsukért: az államot, az adókat, a többi embert, a szülőket, csak önmagukat nem. A gazdag abban más, hogy ő nem sodródik, ő belátta, hogy saját maga felelős az életéért. Ők nem sodródnak az árral, ők kavarják az áramlatot. Azt hiszed, ezt csak úgy lehet megtenni, ha már van pénzed? Akkor nagyon buta lehetsz. Az eszköz ott van, ott van a te kezedben is! Te és a tehetséged, amire csak te vagy képes, a te látásmódod arról, hogy hogyan kéne...
Ezzel az eszközzel bebizonyíthatod, hogy képes vagy te irányítani az áramlatot, hogy nem kell kiszolgáltatottnak lenned.
Ez a mondás meg, hogy a gazdagok nem jutnak a mennybe... hát tudjuk honnan ered - régen és ma is a vallásokra leginkább a szegények voltak fogékonyak, mert ők nem voltak képesek elfogadni, hogy saját maguk felelnek az életükért - szerettek volna hinni egy felső erőben, aminek ki vannak szolgáltatva: Miért? Mert jobban szeretik, ha valaki megmondja nekik, mit szabad és mit nem. Ez így van most is, csak a főnök nem mindig Isten, hanem a cégvezető. Bárki átvehetné a kormánykereket, de nem tennék meg, mert nem merik. Inkább behódolnak és kényelmesek.
A szegények a vallásban találtak megnyugvást - hogy a siralmas életük után csak valami jobb jöhet. Ez az egész csak egy egyszerű önigazolás megint.
„Önmagadat igazolod abban, hogy miért is nem vagy gazdag, miért nem tehetsz meg olyan dolgokat, amiket szeretnél.” – Ezt a szöveget már az előbb is elsütötted. Mondj egy dolgot, amit nem tehetek meg, és szeretném.
„És igen, a gazdagokat jobban érdekli az elismerés, sőt jobbat mondok, ők megvalósíthatják önmagukat.” – Magyarán szólva olyan üres az életük és hiúak, hogy állandóan dicséretre vágynak? Én megvalósítottam önmagamat: van egy otthonom, amit én építettem a saját szájízem szerint, egy feleségem, akit gyerekkorom óta szeretek és viszont szeret, egy gyermekem, akiből embert nevelhetek.
Tudod, az értelmesebbek ebben mérik a sikert, nem abban, hány cipőt adnak el.
„Nagy teljesítmény, családja sokaknak van.” – De milyen…
„Ki az, aki elmondhatja, hogy szükség van rá, aki elmondhatja, hogy nem "pótolható".” – Szóval erről fúj a szél… Hát elárulom, pótolhatatlan ember nincs:)
„tanulhattak volna, hogy gondolkozhattak volna máshogyan is, hogy cselekedhettek volna.” – Eszedbe se jut, hány diplomás munkanélküli van, igaz?...
„Persze, mert máshogy már nem lehetsz, mert késő, mert lusta vagy. Nincs itt szó semmiféle erkölcsről, meg emberszeretetről. Te mit csinálsz, amikor pénzt kérsz a munkádért? Másokat használsz ki, nem? Adhatnád ingyen is, amit tudsz, mégsem adod.” – Tényleg menthetetlen vagy, ha azt hiszed, a boldogság előfeltétele a sportautó. Erkölcs, emberszeretet – persze, hogy nem érted, az a gazdagoktól messze áll, de látom, most szíven ütöttelek:) És igen, adhatnám ingyen is, és adom is, mikor nem a hivatalos munkámat csinálom, hanem szomszéd, rokon, barát megkér építkezésnél, kertészkedésnél, bárminél.
„Átvered az államot, mikor adót csalsz”– Tudod, erre most olyat tudnék írni…
(De inkább csak ennyit: ne a baráti körödből, illetve magadból indulj ki…)
„átvered magadat, amikor azt mondod, hogy te mindig ilyen akartál lenni.” – Az érdekes, mert – mint mondtam – volt választásom. Nem akartam belekezdeni, de most mégis megteszem.
A családomnak, ahonnan származom egy 30 milliót érő kétszintes háza, 2 személyautója, és 2 további lakása van. Persze, nem multimilliárdos vagyon, de azért nem nevezném szegénységnek. És mégsem ezt az utat választottam.
Képzeld csak, már igen fiatalon, 16 évesen eldöntöttem, hogy mit akarok, el akartam költözni egy bizonyos helyre, már a házat is megterveztem, szüleim beleegyeztek, segítségükkel építkezésbe kezdtünk ott, annak a kertvárosnak végén, jelentkeztem a honvédségbe, elvettem a lányt, akit szerettem, és ennyi. A fizetésem jó, megengedhetek magamnak például olyan „luxust”, hogy antik Hunyadi-korabeli páncélzatot, ’48-as muskétát, eredeti Horthy-kori dísztárgyakat gyűjtsek, illetve évente többször is elmenjek kirándulni különböző hagyományőrző rendezvényekre (az ország bármelyik pontjára). Vagy csak úgy, nyaralni.
A házamat én építettem, saját elképzelésem szerint, úgy rendeztem be, ahogyan tetszik, olyan környezettel veszem körbe magamat, amiben jó a közérzetem, és aktív életet élek.
Szóval igen, boldog vagyok. Elmondhatja-e ezt az, akinek az a legnagyobb öröme, hogy „tökös voltál, főnök, ma is 20000 cipőt adtál el!” aztán éjszaka forgolódik „csak nehogy elveszítsem a millióimat, Jézusom, a millióim!”
Mindegy, a magadfélék úgysem értik meg, miről beszélek… A legáltalánosabb, már óvodás szinten meglévő védekezés az, hogy ha buta vagy, és ezt a képedbe mondják, akkor annyit válaszolsz, hogy „jaj, csak irigykedsz”…
válasza:Miért bánt az téged, ha valaki másban látja élete értelmét. Továbbra sem értem, miért kell általánosítani. Amiket felsorolsz, azok mind egyedi esetek maximum, nem jellemző mindenkire. Te sem szeretnéd, ha beskatulyáznának téged. A gazdagokat se szabad beskatulyázni. Sose voltak kétségeim afelől, hogy vannak olyanok, akik úgy tesznek, ahogy mondod. De ugyanilyen emberi roncsok, érzelmi analfabéták vannak a szegények/átlagos emberek között is dögivel. Kár azon vitázni,hogy melyik "kasztban" vannak többen. Ahogy neked is, úgy nekik is a saját döntésük volt, hogy mit csináltak.
Igen, sajnos sokan irigységből nézik le őket, ezt nem tagadhatod. Ha nem tudsz olyat mondani, amit szeretnél, de nem teheted meg, akkor te egy boldog ember vagy - ezt nem tagadom meg tőled. De sokan ezzel nem így vannak - ők a lemondás miatt nem akarnak sok mindent megtenni. Vagy magadat alakítod a vágyaidhoz, vagy a vágyaidat magadhoz ugyebár...
Az elismerés mindenkinek alapvető szükséglete. Neked az az elismerés, ha hazamész, és otthon fogad a család. A gazdagoknak épp olyan elismerés az, hogy a családjuknak kicsit többet adhatnak. Te hagyományőrző helyekre akarsz járni, áldásom rá, de van aki szeretne más kultúrákat is megismerni, bejárni a világot. Kinek mi a "heppje". Attól, hogy neked ez az életforma bevált, még nem kell mindenkinek úgy élnie, ahogy neked.
Diplomás munkanélküli - jaj, hát ebbe kár belekezdeni. Elég csak megnézni azt, hogy miért vannak annyian. Az nem elég, hogy legyen diplomád... áh, közel sem. Amögött lennie kéne valaminek, például kommunikációs képességeknek, intuíciónak, rendszerszemléletű látásmódnak, alkalmazkodóképességnek, kreativitásnak, döntési képességnek, kockázatvállalásnak. Azért van annyi diplomás munka nélkül, mert várják a csodát a szaros papírjukért, mikor 12 egy tucat van belőlük. Ráadásul az egyetemet se önszorgalomból végezték el, hanem csaltak ide-oda. Hidd el, aki lelkiismeretes, az nem áll meg a tanulással ha van róla papírja, hanem mindig tovább tanul. Mert egy gyorsan változó világban csak így lehet fennmaradni. Ha te az építőiparban dolgozol, gondolom sejted, hogy nem úgy kell megépíteni egy házat most, mint 50 éve. A különbség annyi, hogy a diplomás már az iskolában is elavult tudást szed össze. Ehhez még társul a rossz neveltetés, a vállalkozási ismeretek és a pénz ismeretének a hiánya - és máris kiderül, hogy az kap munkát, aki életre való, meg aki akar kapni.
Azt sehol nem állítottam, hogy a boldogság mércéje a sportautó. A boldogságot a gazdagok sem veszik meg, csak ők éppen képesek arra, hogy saját maguk igényeit kielégítsék - ők rendben vannak magukkal. Egy szegény, aki minden nap aggódik, hogy miből fogja kifizetni a számláit inkább nem is mer ilyenekre gondolni - addig el sem jut, hogy megkérdezze magától, hogy hülyeség-e amit minden nap csinál. Az, hogy a gazdagok nem ismerik az erkölcsöt és az emberszeretetet, ez megint megalapozatlan általánosítás. Nem tudom, miből lehet ezt levezetni - ez csak annyit mutat, hogy szerinted csak úgy lehet valaki gazdag, ha átgázol másokon, és kizsigerel mindenkit. Ebben bizony tévedsz.
Adócsalás és egyéb átverések - ha már közöd van az építőiparhoz, akkor talán nem kell részleteznem semmit - elég ha vetsz egy pillantást például a lánctartozásokra, megsúgom az építőiparban a leggyakoribb. És azok nem multicégek... De a szürkegazdaság legnagyobb részét is a kisvállalkozások adják itthon. Nem kétség, hogy a multicégek is ügyeskednek, sőt borzalom, amit csinálnak a hulladékkal, meg hogy áttelepítik magukat másik országba, holdingokat hoznak létre... persze. De nem lehet egymásra mutogatni, mikor sokaknak szaros a keze az ügyben. (Kérlek ne személyeskedj amúgy sem, ezek csak példák voltak, nem vádoltam senkit - de a tények azok tények.)
Az éjszakai forgolódás meg... téged nem aggaszt, hogy mi lenne, ha betegség miatt nem tudnál munkába állni 1 évig? Mi lenne akkor? Vagy egy-két megrendelőd mégse fizetne? A cég ahol dolgozol, nem fizetné ki a béredet? Vagy ami most aktuális - el akarnál menni nyugdíjba, és semmit nem érne a nyugdíjad? (ne úgy nézd, hogy neked személy szerint mi lenne, hanem a "szegényeknek") A gazdagok nem szoktak ilyeneken aggódni, mert jól be vannak biztosítva. Számukra a vagyon nem csak "harácsolás", nekik az a biztosíték (ez megmagyarázza azt is, hogy miért van akkora vagyonuk, amekkora - nem kis összeg kell egy hatalmas eszmei érték - a tudásuk - biztosításához), a pénzük dolgozik helyettük. Emellett pedig megtehetik, hogy arra koncentrálnak, amit szeretnek - mert ők sem szeretnek unatkozni, ezért dolgoznak a vállalatukon stb.
válasza:Azért szerintem rém álságos azt mondani, hogy nem is szeretnél gazdagabb lenni. Én nagyon szeretnék, mégpedig azért, mert szeretnék ingyenes kutyaiskolát csinálni menhelyes kutyáknak, szeretnék szabadidőmmel azzal foglalkozni, hogy másnak már nem kellő rongyként kidobott állatokat rendbetegyek és gazdához jutassak. Erre pedig rengeteg idő kell és pénz. Ezt pedig egyféle képpen tudom elérni, ha dolgozom, törtetek, kockáztatok és pénzben mért sikereket zsebelek be. Mert nekem is van egy álmom. Jó színvonalon élek, van autóm, tudom tankolni, buda elég jó részén lakom, és megengedhetem magamnak, hogy étteremből rendeljek ebédet, nem kell azon gondolkodnom, hogy megengedhetem-e magamnak, hogy egy buliból taxival jöjjek haza, stb.
Viszont most volt egy kis pénzkiesés, és bizony álmatlan éjszakákat okoz. A kutyákat nem tudom olyan minőségű eledellel etetni, amire szükségük lenne, és az egyik kutyával megpróbálkozhatnék mágnesterápiával, vagy megtalálhatnám neki a legjobb orvost, aki segíteni tud, hogy kevésbé legyen neki fájdalmas a mozgás. De nem tehetem meg, mert kiesett egy nagyobb összeg. Őszintén szólva rohadtul idegesít, pedig nem a megélhetésem múlik rajta. Nyilván mindenkinek vannak álmai, céljai, és bizony ahhoz, hogy elérd őket pénz kell, méghozzá sok. Önmagában ahhoz, hogy azzal foglalkozhass amit szeretsz elképesztően sok pénz kell, ráadásul idő is ugye, mert 12 óra robot mellett cseszheted a pénzed. Az idő meg aztán pláne borzasztóan drága.
Szerintem is önigazolás azt állítani, hogy nem kellene több pénz ahhoz, hogy minden olyan legyen amilyet álmodtál. Nem szeretnél több időt tölteni a gyerekeiddel? Az bizony még sok pénz. Nem szeretnéd hogy magántanárhoz járhassanak? Vagy mondjuk olyan suliba, ahol nem csak a könyvben látják amiről a történelem órán tanulnak, hanem élőben is megnézhetik?
„Miért bánt az téged, ha valaki másban látja élete értelmét.” – Nem bánt, és nem is irigykedem. Azt nem értem, hogy hogyan lehet valaki annyira függő, hogy a pénz éltesse. Hogy naponta tőzsdére járjon, és milliókkal üzleteljen ide-oda, majd dühöngjön, ha nem sikerült. Ilyet a játékfüggők csinálnak. Nyilván nem megélhetésért, mert akinek van kismillió részvénye, annak a pénz már értéktelen önmagában.
„Ahogy neked is, úgy nekik is a saját döntésük volt, hogy mit csináltak.” – Ez így igaz, de –nagyképűség ide vagy oda – több értelmet látok a saját életmódomban, mint a fent említettben. És boldogabbnak is gondolom magamat.
„Igen, sajnos sokan irigységből nézik le őket, ezt nem tagadhatod.” – vannak ilyenek, de a kérdésem arra vonatkozott, hogy akinek már most annyi pénze van, hogy néhány ország GDP-jét is meghaladja önmagában, miért tör ki sírásban, ha veszít néhány milliót, mint Dagobert Bácsi.
„Ha nem tudsz olyat mondani, amit szeretnél, de nem teheted meg, akkor te egy boldog ember vagy - ezt nem tagadom meg tőled. De sokan ezzel nem így vannak - ők a lemondás miatt nem akarnak sok mindent megtenni.” – Azok, akik többre vágynak, nem is titkolják azt.
„Az elismerés mindenkinek alapvető szükséglete. Neked az az elismerés, ha hazamész, és otthon fogad a család. A gazdagoknak épp olyan elismerés az, hogy a családjuknak kicsit többet adhatnak.” – A „többet adás” nem pénzt jelent. Például én adok azzal a feleségemnek, ha megmasszírozom a lábát és fürdővizet készítek neki, mikor megjön a munkából. A gyerekemnek is, ha megnézem a rajzait, amiket aznap készített, aztán mesélek neki Csaba királyfiról, és gyurmából hős lovasokat készítünk együtt. Az, ha valaki nercbundát, meg playstation-t vesz a családjának, nem figyelmesség, hanem alibi. A szeret pótlása pénzzel.
„Attól, hogy neked ez az életforma bevált, még nem kell mindenkinek úgy élnie, ahogy neked.” – Nem is mondtam, hogy mindenki így éljen.
A diplomás résszel jórészt egyetértek.
„Azt sehol nem állítottam, hogy a boldogság mércéje a sportautó. A boldogságot a gazdagok sem veszik meg, csak ők éppen képesek arra, hogy saját maguk igényeit kielégítsék - ők rendben vannak magukkal.” – Pedig biztos vagyok benne, hogy hiába „elégíti ki valaki az igényeit” (azaz megvan mindene, és mindenből a legjobbja), akkor sem lesz elégedett.
„Egy szegény, aki minden nap aggódik, hogy miből fogja kifizetni a számláit inkább nem is mer ilyenekre gondolni - addig el sem jut, hogy megkérdezze magától, hogy hülyeség-e amit minden nap csinál.” – Ellenkezőleg, tudja, hogy hülyeség, amit csinál, de nincs más választása.
„Az, hogy a gazdagok nem ismerik az erkölcsöt és az emberszeretetet, ez megint megalapozatlan általánosítás. Nem tudom, miből lehet ezt levezetni - ez csak annyit mutat, hogy szerinted csak úgy lehet valaki gazdag, ha átgázol másokon, és kizsigerel mindenkit. Ebben bizony tévedsz.” – Pedig a rengeteg bírósági ügyből (sikkasztás, adócsalás, bérek elmaradozása, túlóráztatás fizetés nélkül, stb.) erősen gyanús…
Az építőiparos részhez nem tudok hozzászólni, nem olyan körökben forgolódom.
Másik válaszoló:
„Azért szerintem rém álságos azt mondani, hogy nem is szeretnél gazdagabb lenni.” – Pedig így van. Gazdagabb nem, legfeljebb befolyást szeretnék bizonyos politikai döntésekben – és azt sem magamért.
„Én nagyon szeretnék, mégpedig azért, mert szeretnék ingyenes kutyaiskolát csinálni menhelyes kutyáknak, szeretnék szabadidőmmel azzal foglalkozni, hogy másnak már nem kellő rongyként kidobott állatokat rendbetegyek és gazdához jutassak.” – Ez nem a „tőzsdecápa-kategória”. Egyébként meg jól teszed
„Önmagában ahhoz, hogy azzal foglalkozhass amit szeretsz elképesztően sok pénz kell”- Nekem nem kellett hozzá pénz.
„Szerintem is önigazolás azt állítani, hogy nem kellene több pénz ahhoz, hogy minden olyan legyen amilyet álmodtál.” – Már most olyan.
„Nem szeretnél több időt tölteni a gyerekeiddel? Az bizony még sok pénz.” – Miért? Pont, hogy a munka az, ami elveszi az időt a családtól. Ahhoz, hogy felolvassak egy mesét a gyerkőcnek, nem kell pénz. Ahhoz se, hogy reggel vele nézzem meg a törpikéket. Sőt, ahhoz se, hogy a feleségemnek kávét vigyek az ágyba.
„Nem szeretnéd hogy magántanárhoz járhassanak?” – Nem, szeretném, ha emberek között nőnének fel.
„Vagy mondjuk olyan suliba, ahol nem csak a könyvben látják amiről a történelem órán tanulnak, hanem élőben is megnézhetik?” – Azt – ahogy írtam – mindig megoldom saját úton.
Egyébként a kérdés nem az, miért akar valaki gazdag lenni, hanem az, hogy ha valaki már milliárdos, miért akar mind több és több pénzt, és borul el az agya, ha egy forintot is veszít.
válasza:Nem értem, honnan veszed, hogy elborul az agyuk, ha veszítenek. A tőzsdén például a veszteség velejárója a dolognak. Egyébként meg a tőzsde nem szerencsejáték. A tőzsdén tőke mozog, ez kell ahhoz, hogy jó pár vállalkozás működhessen. A részvényt azért találták ki, hogy tőkét vonjanak be az emberektől egy vállalat fejlődésének érdekében. Ezzel semmi baj nincsen. A tőzsdecápák - hát ez megint más tészta. Ha most a spekulánsokra gondolsz, ők a rendszer velejárói. Egy vállalat nő, és a tulajdonosai (a részvényesek) szeretnének részesülni belőle, hogy benne voltak, amikor az a cég elért valamit. A spekuláns is egy befektető - ő a pénzét kamatoztatja, nem pedig a szakmáját. Neki ez a szakmája! Te akkor vállalsz kockázatot, mikor a szabadidődet felteszed egy munkára, amiért utána fizetséget vársz - ők a pénzüket teszik kockára azért, hogy jövedelemhez jussanak. Ez is egy munka, semmi misztikus. Te nem lennél szomorú, ha nem kapnál fizetséget azért, amiért megdolgoztál? Ők is lehetnek szomorúak, ha buknak egy adag pénzt.
Te a pénzt csak saját magadra és a családodra fordítod, ők meg vállalatokra. Tág értelemben az is egy család. Attól még ők kiveszik a saját részüket, és igyekeznek boldog életet élni belőle, család, gyerek, miegymás. Aki nem erre törekszik, hanem csak arra, hogy neki személy szerint több pénze legyen, az beteg. De ezt megértheted te is, mivel mindenféle kacatot gyűjtesz a saját részedre, ami történelmi jelentőségű. A gyűjtés kényszerbetegség, ez van. De jó érzéssel tölt el, nem?
Itt nagy különbségek vannak, amiket te úgy látszik, figyelmen kívül hagysz: van egyrészről a beteg ember, aki gyűjt és gyűjt és gyűjt, és vannak azok, akiknek ez az egész csak egy jövedelemforrás. Befektetők! Ők kockázatot vállalnak. Ennyi a munkájuk - és ez is nagyon felelősségteljes munka. Nem úgy megy az, hogy felkelek reggel és ma éppen olyan kedvem van, hogy keresek 1 millió dollárt, aztán délután 2-re már megvan, hozza a posta. Ez kemény munka, szellemi munka, kutatás, elemzés, és egy hatalmas adag rizikó vállalás.
Te nem mennél el dolgozni 20 forintért napi 8 órában, ők nem mennének el dolgozni 1 millió dollárért sem 8 órában, mert többre tartják a szakértelmüket. De hangsúlyozom, ettől még nem elmebetegek - ők is cselekszenek, teszik a dolgukat, építenek - újat alkotnak. Most lehet mutogatni a bankokra, hogy ők nem alkotnak semmit, csak fiktív pénzt, amitől aztán a jövedelmek egyre kevesebbet érnek - persze, de ez a rendszer velejárója. Ezt mindenki elfogadta így, nem volt forradalom, nem volt semmi.
Épp úgy alkothatsz valamit pénzből, ahogy elverheted felesleges dolgokra. A választás rajtad áll. Te is úgy döntöttél, hogy páncélokat gyűjtesz, ahelyett, hogy odaadtad volna az éhezőknek mondjuk. Te döntésed, ennyi.
„Nem értem, honnan veszed, hogy elborul az agyuk, ha veszítenek.” – Mindenhol ezt látni. Pl az előbb is írt valaki egy személyt, aki azon volt kiakadva, hogy három forintot esett a dollár, és mennyit veszített vele, vagy ilyesmi.
„A tőzsdén például a veszteség velejárója a dolognak. Egyébként meg a tőzsde nem szerencsejáték.” – Sokan mégis így használják és játszanak rajta a milliókkal.
„Ők is lehetnek szomorúak, ha buknak egy adag pénzt.” – Akkor nem, ha az az „adag pénz” számukra csak annyi, mint nekem egy buszjegy.
„Te a pénzt csak saját magadra és a családodra fordítod, ők meg vállalatokra.” – de nem jószívűségből, hanem mert abból szerzi a vagyonát. Ahogyan a fodrász vesz egy új hajszárítót. Vagy a hamburgeres beszerez egy fagyis pultot. Nem jószívűségből, hanem több pénzért.
„Tág értelemben az is egy család.” - :D Ahol ezreket rúgnak ki, ha éppen úgy jön a járás, és bérek kifizetését hagyják el évekig, túlóráztatnak, stb.
„De ezt megértheted te is, mivel mindenféle kacatot gyűjtesz a saját részedre, ami történelmi jelentőségű. A gyűjtés kényszerbetegség, ez van. De jó érzéssel tölt el, nem?” – Nem kényszerbetegség. Nem egy adott dologból gyűjtök sokat (hiszen annak tényleg nem lenne értelme) és nem kapok szívgörcsöt, ha valaki más többet licitált az adott dologra, mint én, és elviszi előlem. Nem jó a hasonlatod, és el is mondom, miért. Természetesen nem örülnék neki, ha mondjuk eltörne egy ilyen tárgyam, de nem azért, mert megdolgoztam érte, hanem mert pótolhatatlan. A pénz nem ilyen. Egyik bankó olyan, mint a másik. Tehát ha elveszíti egy részét, akkor sem éri „pótolhatatlan” veszteség.
„Itt nagy különbségek vannak, amiket te úgy látszik, figyelmen kívül hagysz: van egyrészről a beteg ember, aki gyűjt és gyűjt és gyűjt, és vannak azok, akiknek ez az egész csak egy jövedelemforrás.” – De akiknek ez jövedelemforrás, azok miért nem elégszenek meg annyival, ami BŐVEN elég életük végéig, és még a gyerekeiknek is az lesz? Miért kell több és több? Ha teszem azt úgy dönt, hogy bezárja a cégét (tudom, tudom, felelősség a „nagy családért”), akkor mondjuk másra ruházza át, ő akkor is vígan elélne az addig megszerzett vagyonából. De nem elégednek meg. Sohasem elégednek meg.
„Te is úgy döntöttél, hogy páncélokat gyűjtesz, ahelyett, hogy odaadtad volna az éhezőknek mondjuk.” – emellett én mentem missziókra is iskolából, elmaradott országokba.
Könnyű felajánlani forintokat a milliárdokból, majd elkönyvelni, hogy „ma is milyen jó voltam” – pl egy gyerekkori barátom focizott, és Csányi adott mindegyiküknek 20-20 ezer forintot szilveszterre. (Közben meg 40 milliárd pluszt gyűjtött be gazdasági válság idején! – Vajh honnan?...)
Szóval nem kell hasra esni a „jótékonykodásaiktól”. Forintokat átutalni könnyű, de pl homokzsákot egyik se megy pakolni. Persze, tudom, ők ahhoz „túlképzettek”.
válasza:De ez most megint hülyeség. Megint csak magammal tudok jönni: nem megyek a menhelyre szart takarítani, mert a kutya neveléshez értek, meg a marketinghez. Azt gondolom, hogy sokkal többet segítek, ha a saját területemen segítek. Nem azért, mert túl képzett vagyok a kennel takarításhoz, hanem azért, mert azt gondolom, hogy azonos energiabefektetéssel többet tudok tenni, ha azt csinálom amihez értek. Csányi pl. a pénzhez ért, ő valószínűleg meg tud keresni 20 ezret, mialatt elpakolna egy homokzsákot, és valószínűleg bárki többre megy 20 ezer forinttal, mint két dolgos kézzel.
Amúgy rendkívül érdekes ez a full szocialista gondolkodás egy jobboldali embertől, ezt a kombót sose értettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!