Nem akarok tovább élni. Mit csináljak?

Csak szeretném ha tudnád van aki törődik veled ,még ha csak úgy is hogy írok néhány sort .

Tanácsot sajnos nem igen tudok adni mert most én sem vagyok abban a lelki állapotban.

Vigyázz magadra -és talán csak annyi hogy anyuddal ülj le és mondd el neki őszintén mit érzel négyszemközt, és biztos vagyok benne hogy téged is úgy fog kezelni mint a tesód mert nagyon fél hogy elveszít benneteket ,mert szeret .Csak BESZÉLJ erről vele.

Dehogy legyél öngyilkos!Ez csak egy pillanat az életedben,amikor így érzel.Én sokkal több mindent megéltem és még eszem ágában nem állt öngyilkosnak lenni.Ha egoista akarok lenni,akkor azért,mert a szeretteimet tönkretenném,a másik,hogy az ellenségeimnek nem adom meg ezt az "örömöt."

Legyél többet a barátaiddal,mondd el nekik..és akkor éreztetik veled,hogy szeretnek.Keress magadnak egy barátot.. nem tudom.Részletesen nem ismerlek.

Én alapjáratba optimista vagyok.Ilyenkor mindig pozitív zenéket hallgatok és szintén ilyen idézeteket hallgatok..esetleg film:)

sajnos én is azt ajánlanám hogy családon kívül keress támaszt, ha a család nem foglalkozik veled, nem lehet másképp. elég szomorú, hogy ilyen szülők vannak, de ez jellemző, hogy addig le se... a gyereket, amíg észbe nem kapnak mert nagy baj volt.

meggyőzheted a testvéred hogy magyarázza el anyádnak, vagy megkérdezheted anyát, hogy neked is öngyilkosnak kell e lenned hogy szeressen. talán ettől észbe kap.

ha ezek nem működnek, úgysem fogsz értelmesen beszélni velük, akkor lehetőleg keveset legyél otthon, költözz el egy baráthoz, vagy aludj másoknál, talán ettől is feltűnik majd nekik hogy utálsz otthon lenni, habár nem hiszem hogy ezek után hogy elmondtad igazán érdekelné őket, mit érzel. csak ezért pasit fogni nem érdemes, főleg, hogy a fiúk kevésbé együttérzők, vagy nehezen mutatják ki, de ha léteznek igazi fiatal férfiak, akikben támaszra találhatsz, akkor megpróbálhatod(egyébként csak plusz gond).

ha beszélgetni szeretnél, privátban megkereshetsz