Önértékelési zavarral küzdök?

Szerintem fogj egy papírt és írd össze mindent, amit idáig elértél. Mindent, még az érettségit is (vagy ha még középsuliba jársz, akkor az ált. suli befejezését), vagy egy nyelv megtanulását, egy jó rajzot, egy befejezett számítógépes játékot vagy akár egy elkészített ételt, ami ízlett is :)

Szóval, mindent. Hogy lásd: te is jó vagy.

És ne a szüleiddel oszd meg a gondjaidat, ha ők ennyire "kedvesek". Inkább a barátaiddal.

És ha kibeszélnének? Akik ilyeneket csinálnak, előbb vagy utóbb úgyis visszakapják. Aztán nézz még lelkesítő filmeket, olvass jó könyveket, sétálj nagyokat, fotózz stb. ami jól esik. Aztán meg tanulj sokat és körözd le a tesódat. :-)

Szia!

Ne hagyd, hogy a szüleid megbántsanak, biztos van olyan ember, akinek elmondhatod a gondjaidat. Semmivel nem vagy kevesebb a többi embernél és ezt valahol Te is tudod, csak az állandó negatív hozzáállás a szüleid felől ami miatt ez kialakult benned.

Minden embernek vannak hibái, de nem szabad, hogy ezeket folyamatosan felrójuk a másiknak, mert akkor megkeseredett emberré válik, nulla önbecsüléssel.

Az a legfontosabb, hogy mindenekelőtt tudd elfogadni saját magadat és akkor mások is elfogadnak majd, és szeretnek úgy ahogy vagy. Mindig lesznek, akiknek nem leszel szimpatikus, akik majd nevetnek rajtad, vagy kigúnyolnak, az azt jelenti, hogy Ők nem a te társaságod. De biztos, hogy van vagy lesz olyan ember is, aki elfogad és szeret úgy ahogy vagy. Így csak Ő számít. Az ellenszenvesekkel pedig nem kell foglalkozni.

Nekem is sokáig ez volt a problémám.

Szerencsére nekem a szüleim támogattak, ennyiből jobb helyzetben voltam mint te.

Én is majdnem otthagytam a sulit, de én ezt úgy gondoltam hogy már úgysincs sok belőle hátra, ezt már kibírom, meg ha elmegyek, én azt úgy fogtam volna fel, hogy legyőztek, el sikerült üldözniük.

Kibírtam mert engem nem könnyű elnyomni, még ha önértékelési gondjaim vannak se.

Aztán jött a középsuli. Igazából csak ekkor tudtam meg hogy bajom van. Az volt a megszokott hogy bántanak, alábecsülnek, nem néznek semmibe, itt viszont a többség megértő volt velem, elismertek abban amiben jó vagyok, nem bántottak, beszélgettek velem. Ezt az új helyzetet nem tudtam kezelni, megijedtem, és nagyon zárkózottá váltam. Korábban az életem folyamatos küzdésből állt a többiek ellen, itt viszont, egy normális társaságban nem tudtam hogyan viselkedjek, mert ilyen még nem volt. Inkább bezárkóztam, mert attól féltem, hogy ha valami rosszat mondok, akkor itt is ellenem fordulnak, és nagyon féltem attól hogy véget ér az a jó közeg amibe belecsöppentem. Féltem attól, hogy ha másként gondolkozok mint ők akkor nem fognak befogadni, úgy éreztem, hogy nem vagyok jó, ezért inkább nem mutatkoztam be, hogy milyen vagyok.

Szerencsére a többiek jók voltak hozzám, az a pár ember, aki nem, azzal pedig nem foglalkoztam, mert tudtam hogy van aki szeret.

És nagy segítség volt az is hogy összebarátkoztam valakivel, akinek még nagyobb önértékelési zavara van mint nekem. Semmit nem mert csinálni, mert félt hogy mindent el fog rontani, azt hitte, hogy ő nem jó semmire - akárcsak én- ezért amikor vele voltam, mindig nekem kellett a sarkamra állnom és segítenem neki, és így közben bátrabbá váltam.

Amióta nem félek saját magamat adni, és nem érzem magam rosszabbnak senkinél, azóta mások sem bántanak, és egyre könnyebben tudok barátkozni.

Neked sem kéne magántanulónak lenned, mert örökké úgysem lehetsz magad, és akkor újra baj lesz mert nem fogod tudni kezelni a helyzetet.

Nem kell félned senkitől, látod mi is mind megértünk téged, akik válaszoltunk neked.

Barátkozzál, először nem lesz könnyű, nem baj az se, ha nem sikerül, akár velem is barátkozhatsz, benne vagyok, de ne csak interneten barátkozz, hanem személyesen is beszélgess másokkal, akik megértenek téged. :))