Lehet-e kezelni a szüléstől vagy anyaságtól való rettegést?

Amit nem ismerünk, attól általában tartunk, félünk, ez természetes ősi ösztöne az embernek. Szakember biztos, hogy tud segíteni.

A mai világban már túl sok információ áramlik az emberek között és ezek nagyrésze téves, megtévesztő is.

Nem vagy hülye.

Csak egy kis bátorítás és megerősítés kell. : )

Ajánlom az Országos Gyermekegészségügyi Intézetet, ahol családtervezéssel is foglalkoznak. Ezzel a problémával bátran látogass el a leendő férjeddel egy konzultációra.

[link]

Nem vagy hülye :)) Én is rettegtem: a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól és a felelősségtől. Aztán igazából "leültem magammal" és úgy döntöttem, hogy nem akarom kihagyni ezt az életemből. Lehet, hogy gáz ez így :), de arra gondoltam, "felnőtt leszek végre, bevállalom", mert rosszabb lenne leélni az életem úgy, hogy nem lépem meg a vágyaimat.

Terhesen a nagy ijedtség után, hogy most már "éles" lett a helyzet, nagyon boldog és büszke voltam. Utánaolvastam mindennek, hogy majd mit hogyan csinálok. Pl. hogy már a portástól kérem az EDA-t :), sőt a hipnózisban való szülés is érdekelt volna, de erre nem találtam embert... :)

Aztán hirtelen veszélyeztetettként 2 hét kórház és programozott császár lett a vége. A kórház és a bizonytalanság tényleg nagyon rossz volt :( Viszont a császár után a fájdalom bár nem leányálom, de klasszisokkal jobb, mint számítottam és lehetett fájdalomcsillapítót szedni. Bár így sosem tudom meg, képes lettem volna-e végigcsinálni a szülést, amit olyan nehezen határoztam el...

De őszintén: megérte. Annyira jó dolog egy baba, akkora feltétlen szeretetet, bizalmat kapsz és annyira másképp tekintesz majd önmagadra - de sajna csak akkor lehet mindezt átélni, ha bevállalod a "kockázatokat és mellékhatásokat" is. Most 9 hós, az életem adnám érte és és erősen gondolkodom, hogy belevágnék talán még egyszer...