Akik megakarnak halni vagy akik depressziósok azok megosztják másokkal a bánatukat (mármint legjobb baráttal)?

Utolso meg mindig:

En is ugyanígy vagyok aki meghalt ot ereztem csak lelkitarsamnak akivel egy hullámhosszon vagyok. A tobbi emberrel nem tudok olyan viszonyt kialakítani igazabol eleg introvertalt ember vagyok

Én évek óta küzdök depresszióval, az utóbbi időben különösen elhatalmasodott rajtam. Most már nincsenek barátaim akiknek elmondhatnám ha rosszul vagyok, de amikor még voltak akkor sem mondtam, inkább hazudtam hogy jól vagyok. Úgy éreztem hogy egyrészt nincsen értelme másoknak kiteregetni mert nem tudnak segíteni, úgyis nekem kell megoldani a problémáimat, másrészt pedig féltem attól hogy szánalmasnak, gyengének tűnök majd és el akartam kerülni hogy én legyek a "depressziós barátnő akit állandóan istápolni kell". Most 26 éves vagyok, van párom akivel nem élek együtt és így ő sem tud a ezekről a problémákról, sőt a szüleim sem, senki. Bár egyre nehezebb titkolni mert ahogy egyre rosszabbodik a helyzet úgy egyre nagyobb kihatással van a mindennapi életemre. Nem látom belőle a kiutat, de nem hiszem hogy segítene ha beszélnék róla akárkinek is, attól nem gyógyulnék meg.

26/N