Matematika, mint az iskolás évek megrontója?

Igazad lehet.

Egyébként ezek már régi sérelmek, időközben felnőttem én is. (nem volt könnyű a matektól.. :D)

Egy pár órával korábbi, hasonló témában kérdezőről jutottak eszembe az iskolai éveim, amik enyhén szólva kaotikusak voltak (mint írtam), pedig nem voltak sosem magatartásbeli problémáim.

Lehet, ez volt a gond. Józan ésszel a matematikát kibírni?! ;)

Mindenesetre boldog vagyok, hogy már nem üldöznek a tizedes törtek, mint egy démon. :)

Igen-igen, ez vigasztal, hogy más sem úgy született, hogy egyenletrendszert kezdett kántálni, mikor beszélni kezdett... :) De ez anno kevés volt a ketteshez. De ez már a múlt.

Próbálok olyan területeket kipróbálni, amiken van egy kis sikerélményem. Na, hogy jót is mondjak magamról, azért van egy kis művész véna is bennem, no meg balkezesség. :)

Dehát mindenki ért valamihez, csak meg kell találni, hogy miben tehetséges.

Minden kedves véleményezőnek köszönöm a válaszát!

(továbbra is várom a tapasztalatokat, történeteket legyen az pozitív vagy akár negatív)