Matematika, mint az iskolás évek megrontója?

Valószínűleg nem a tantárggyal van baj, hanem a tanároddal.

Manapság képtelenek úgy reál tárgyakat tanítani, hogy élvezhető legyen. Pontosabban csak nagyon kevesek képesek úgy tanítani.

De ezt a kérdést egyébként minek írtad ki? Másnak meg pl. a magyar az élet megrontója, vagy épp a történelem...

Én pl szerettem a matekot, de a töritől a falat kapartam.

Nekem is ezzel van a baj.És eléggé visszahúzódó vagyok.Magyarból mindig is ötös voltam.De a matek soha sem ment...Általános 4.-es voltam amikor 4-es lettem belőle...utána 6.-ig becsúszott a 3-as is és 8.-ra összekapartam egy 4-est újból...de félek a 9.-től és a jövőtől,hogy meg fogok bukni vagy valami + h. mindenki lenéz mert nem vagyok egy matek zseni:S

A tanárra úgymond nincs gond...szigorú,de jól elmagyarázza,de valamelyik tananyagot képtelen vagyok megérteni.Nem tudom mi lesz: S És ez sajnos kihat a magánéletemre.Juj...milyeneket írtam ide.bocsi ha eltértem a kérdéstől:)

Pontosan, én is úgy gondolom, hogy tanárfüggő.

Általánosban gyomorgörccsel ültem be matekra. Leadta az anyagot, aztán nem volt az, hogyha nem érted, akkor elmondom mégegyszer... Ha látta, hogy nem értem, akkor nyomás ki táblához, jegyre felelés. Ordított, mint a hülye, ha nem tudtam megoldani egy feladatot, nem is értem, hogy hogy bírtam ki a matekokat... Ő tipikusan az a fajta tanár, akit ballagás után szemen kellett volna köpni. Nem szoktam ilyet mondani, de megérdemelte volna, nekem elhiheted.

Aztán felkerültem középsuliba, és láss csodát ! Négyes voltam matekból. Érted... Annyira máshogy oktatták ott.

Amikor a tanár megkérdezte, hogy értem-e, rendesen meglepődtem, hogy te jó, ilyen van ? Beletelt egy kis időbe, amíg fel tudtam fogni, hogy itt nem leszek lecseszve, ha nem értem, sőőt, a tanárunk olyan volt, hogy 77-szer is elmondta, ha kellett.

Gondolom te végig szadista tanárokat kaptál, ezért gondolod így.

Bár mai napig nem megy a fizika, kémia, matek úgy, hogy prfoi legyek, de már nem gondolok hányingerrel rá, és nem szorul össze a gyomrom, ha matekpéldákra gondolok.

Hát igazából az a helyzet, hogy én mindig körberöhögtem a matektanárjaimat... Matekórákon minden bajom volt már, folyton az órámat néztem, hogy mikor lesz már vége a szentmisének :D És elhiheted a legtöbb matektanárnak fingja sincs a matematikáról. A legjobban a "történelmi" háttér elmesélését hiányoltam mindig is a matematikaoktatásból. Én mindig is szerettem a matekot, főleg a felsőbb matematikát, leginkább az analízist. Sokat foglalkoztam vele otthon, szerettem magam megérteni a dolgokat, de utáltam, amikor tanították...

Na mindegy, áttérve rád, neked amiatt van önbizalomhiányod, szorongásod, mert nem hiszed el, hogy te semmivel sem vagy kevesebb, mint azok akiknek ezzel nem volt gondjuk. Ha kimennél az utcára, és megállítanál 20 embert, biztos, hogy 2 sem tudná elmondani a pitagorasz tételt... Én megértem, hogy te ezzel a problémával küzdesz, nekem persze furcsa is amit leírtál, de ahogy látom, nem vagy egyedül ezzel. Nekem is volt és sajnos van problémám a mai napig, amiket nem tudtam még helyre tenni. De egy biztos: lehet valaki orvos, professzor, a legjobb matematikus, emberi mivoltában semmiben sem különbözik egy kukástól, egy takarítótól, vagy attól, aki nem érti a matematikát.

24/F

Igen, tisztelet a kivételnek, mert tényleg vannak nagyon jók. Azt sajnos nem tudom, hogy hogyan tehetnéd túl magad ezen, ugyanis oltári nagy baromság lenne, ha azt írnám, hogy felejtsd el, vagy ne gondolj rá. Gondolom sok embertől kaptál már hasonlóan "hasznos" tanácsot. Tudom, hogy nem lehet elfelejteni, de együtt lehet ezzel élni. Csináld azt amit szeretsz, amihez éppen kedved van, egyszóval éld az életed. Igazából nem is tudom, mit írhatnék még, mert nekem eléggé furcsa ez a probléma, de mint fentebb írtam, megértelek. Nekem pl. eszembe sem jutna valakit lenézni azért, mert nem ért a matematikához. Hidd el az átlag emberek 90%-a sikítva menekül a matematika szó hallatán. Ja és nem tudom, hogy hallottad-e már azt, hogy hogy hívják másnéven a szorongást? "Félelem a semmitől".

24/F