Súlyos problémám van, ha tudtok tanácsot adni, kérlek tegyétek meg (? )

Sziasztok, a problémám a legelejétől kezdem: Ingázó vagyok, azaz a saját településemről egy másik településre járok iskolába. A lakhelyemen jártam általánosba és amikor középiskolás lettem a másik településen, úgy érzem ott tudtam először igazán adni önmagam. Mindenhez hozzá tudok szólni, vagy akár kiforgatni, véleményezni, szeretek megmagyarázni dolgokat, utána járni dolgoknak, egyszóval élvezem. A saját településemen viszont senkivel nem beszélek, mert az egész általános iskola során rosszul éreztem magam itt és borzalmas volt, tele idiótákkal. Az a gond, hogy ha összefutok valakivel a saját településemen, akkor elönt egy olyan érzés, mintha hül*ének nézne engem és amikor beszélek valakivel ez kommunikációs formában is megnyilvánul, teljesen elönt az az érzés, hogy én ostoba vagyok és alig várom, hogy elmenjen az akivel beszélgetek, az elmém mintha engedelmeskedne annak a gondolatsornak, hogy én egy idióta vagyok és eszerint akar működni. Például nemrég odajött egy volt osztálytársam akivel nem is voltam rosszban és olyan dologról mesélt, amiről normál esetben órákat tudnék dumálni, erre én inkább felhagyok a kommunikációval. Egyfajta kisebbségi érzés lesz úrrá rajtam, mintha az tükröződne az itteni tekinteteken, amilyen voltam, vagy amilyennek akkor éreztem magam. Ilyenkor hiába minden tudásom a pszichológiáról, a metakommunikációról, csak menekülni akarok. Néha ez az egész átterjed idegenekre és rokonokra is és teljesen elönt ez kisebbség szerű érzés.