Rettegek a vizsgáktól, más is van így?

Kedves Egyetemista!

Nem vagyok nagy szakértő ebben a témában, de úgy gondolom, hogy mivel én is átéltem hasonló helyzetet, ezért talán tudok Neked segíteni.

A vizsgadrukk természetes és egészséges is, hiszen mi lenne ha semmi miatt nem izgulnánk?!

Miközben olvastam a történeted szemet szúrt benne, az a rész, ahol arról írsz, hogy már előre tudod, hogy nem fog sikerülni a vizsgád és már ezzel stresszeled magad jóval a vizsga előtt. Na ez az amiről sürgősen le kell szoknod.

Ha tanulni kezdesz, érezned kell, hogy siker koronázza majd a tanulásba fektetett időt. El kell hinned, hogy meg tudod csinálni és ha már elhiszed, az fél siker. A félelem, csak újabb félelmet szül és ebből a mókuskerékből nagyon nehéz kimászni.

És a legfontosabb: mindig mindent magadért tegyél, ne azért mert valaki elvárja Tőled. Tudatosítsd magadban, hogy Te mit szeretnél. Ha megvan, hidd el, hogy el is tudod érni a célod. Jelen esetben a cél, hogy befejezd az egyetemet: akkor hidd el, hogy képes vagy rá. Ez egyedül rajtad múlik.

Én, amikor vizsgadrukkom volt, mindig próbáltam nyugtatni magam. Persze kívülről nyugodt voltam, belülről viszont feszített az idegesség. Aztán rájöttem, hogy a tanárok is csak emberek. Ha azt látják rajtam, hogy kétségbe vagyok esve megfordulhat a fejükben, hogy na "ez sem tanult semmit" és úgy is kezelnek végig. De ha magabiztosnak mutattam magam, akkor máris mosolyt tudtam csalni a vizsgáztató tanát arcára és ezzel már megalapoztam a jó vizsgahangulatot és oldottam a magam feszültségét is.

Volt például olyan is, hogy barátnőm Tic-Tac-on osztogatott minden vizsga előtt, mondván, hogy a "nyugibogyó" és ettől nem leszünk idegesek.

Mindenkinek más okoz megnyugvást. Neked is meg kell találnod azt, amitől oldódik a feszültséged. Lehet az bármi: egy zene, amit meghallgatsz, mielőtt elindulsz vizsgázni, egy szelet csoki, egy régi kedves emlék. A lényeg, hogy higgy benne és magadban.

Remélem, hogy valamit tudtam segíteni és sikeres vizsgaidőszakot kívánok Neked!

Ismerős érzések, nálam is hasonló, ha nem is annyira durván, mint ahogy te leírtad.

Sokszor vagyok úgy, hogy félve megyek konzultálni, hátha lecsesznek, hogy milyen keveset haladtam, nem csináltam semmit, stb, aztán általában kiderül, hogy alaptalan a félelmem. Úgy tűnik a saját magammal szemben támasztott elvárásaim sokszor magasabbak, mint az oktatói elvárások.

Amióta ezt észrevettem és tudatosult bennem, már nem parázok annyira.

A másik dolog: nem tudom nálatok hogy van, de ezen a karon a hallgatóknak csak 3-5%-a végzi el az egyetemet a mintatanterv szerinti 5 év alatt, az átlag az 7 év. Épp ezért a csúszást mindenki természetesnek veszi és nem esik pánikba emiatt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy aki elkezdte, az 99%-ban be is fejezi (előbb-utóbb).

"félek, hogy májusban nem fogok merni elmenni, odaállni a tanárok elé"

Miért, leharapják a fejed? Ha felkészülsz a vizsgára, akkor vagy valószínűséggel át is mész, de ha valamiért mégis nagyon elszúrnád, még mindig ott van a pótvizsga. Annak meg már tényleg kicsi az esélye, hogy mindkét (mindhárom) alkalommal pont rossz passzban legyél. De ha el sem mész, akkor még esélyt sem adsz magadnak, és akkor aztán tényleg joggal emésztheted magad.

Ha meg netán mégsem sikerült, hát akkor nem sikerül. Van ilyen, de ezen nem szabad stresszelni. Mások is megbuknak vizsgákon, ők sem ugranak rögtön a Dunába, a tanarak sem először látnak gyengébben teljesítő hallgatót, nem fognak megbotránkozni.

Valószínű ezzel nem írtam sok újdonságot, csak valahogy az ember úgy van vele, hogy hiába tudja hogy túlreagálja a dolgot, attól még nehéz változtatnia a hozzáállásán.

Sokat tud segíteni a közösség, évfolyamtársak, akik ugyanilyen cipőben járnak (ha az ember látja hogy más is szenved vele, könnyebben elviseli)

Aztán a pozitív hozzáállás (egy pápai barátom jelmondata):

"Nem érdekel mi lesz ha nem sikerül, megcsinálom és kész!"

(engem pl ez utóbbi segített át az egyik tárgyon, 35 órám volt hogy befejezzek és leadjak egy féléves feladatot, és nem álltam vele túl jól. Aztán azt mondtam, hogy a lepény hal meg utoljára, legalább próbáljuk meg. És meglett! Sőt, négyes!)

Na lassan befejezem, mert eleget lepcsegtem már, és igen hosszúra nyúlt. Remélem segítettem.

Csatlakozom szintén jogászként. :D

Hasonlóan megcsúsztam egy kedves tanár miatt. másodjára is. Most ott tartok, hogy harmadik tárgyfelvétel, és az összes erre épül. :/ Én nem tom, mit csinok, ha nem sikerül. Hülye nem vagyok, csak náha annyira pofára megy, hogy az vicc.

Szintén kaptam polgárból ötöst, azóta csak egyest. Kétszer beugrottam, azzal a lendülettel repültem is, így pláne nagy csalódás. Büntetőjogon két oldalas vázlatokat írtunk, és sorban szálltunk kifelé, csak mert az amúgy kedves tanárnak rossz napja volt. -.-"

Nem tudom melyik suliba jársz, kiknél vannak óráid, de nálunk Szegeden azt vettem észre, hogy a legtöbbnél az is számít épp milyen napja van. Mentem én már bukni és jöttem el egy hármassal... meg több hét magolás után buktam is. :/

De a magabiztosság jó. Mondjuk csak addig tudom tartani, amíg a kedves prof nem néz hülyén. :S

Igen velem is ez van. Jogi karon szinte csak szóbeli vizsgák vannak, persze a legkeményebb tárgyakból mindig szóbeli van. Gyakran pofára osztályoznak meg a hangulatuk alapján. Elveszik az embernek minden önbizalmát, mikor több hét tanulás után 70 oldalt bevágok csak egy tárgyból és valami kis hülyeség miatt kivágnak. Aztán jönnek az ismerősök, hogy na és ha nem sikerült? Próbáld meg újra!

Persze, csak az ember egy kicsit összeroppan ha nem azért vágják ki vizsgáról ,mert nem tud semmit, hanem mert rosszindulatú a tanár. Legközelebb nem lesz az?

De ezen nem tudunk változtatni, csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy kitartás. Egyszer úgyis sikerül.