Egyedül érzem magam, nem vagyok jól, hogy változtassak?

Első éves egyetemista vagyok, más városba kerültem messze otthonról. Először örültem, mert bár a szüleim mindent megtesznek értem, mégsem vagyok olyan közel hozzájuk. Anyukámmal teljesen más a mentalitásunk, nem értjük meg egymást. Apum meghallgat, bólogat, de nem beszélget velem. Bátyámnak sok egyéb gondja van, nincs ideje rám abban a kevés időben, amit otthon töltök. A régi barátaimmal nincs túl sok időm találkozni, mert sokat kell tanulnom, az újakban meg még képtelen vagyok mélyebben megbízni. Elhülyülünk, de nem merem/akarom nekik elmondani, mit érzek, mitől tartok. Olyan borzasztóan egyedül érzem magam, folyton szorítást érzek a belsőmben, nem tudok mit kezdeni magammal, csak nézek ki a fejemből, és elcseszem az időmet, nem tudok koncentrálni tartósan semmire, csak görcsölök. Mit csináljak, hogy ez elmúljon, úgy érzem 'megrekedtem", és egyre rosszabbul vagyok...