Mit tegyek? Kivagyok teljesen, és senki nem segít.

30 éves nő vagyok, tanár, 4. éve tanítok. De az iskolában tapasztalható légkör - gyerekek viselkedése, agressziója, órákon való verekedés, stb - egyre eldurvult mostanra. Bármi rossz történik, mindig engem találnak meg a kollégák is, de olyan szinten, hogy végül nekem kell bizonyítanom, hogy nem én vagyok a felelős!

Amikor jeleztem, hogy problémák vannak a magatartással, nagyon agresszívak a gyerekek, és le se sz*rják, hogy mit mondok nekik, erre az volt a válasz "fentről", hogy tartsak rendet, az a dolgom. DE azért az egyesek kiosztásával, szaktanárik adásával nem szabad élni, mert az nem megfelelő nevelő eszköz. De fegyelmet kell tartani.

Ugyanakkor a gyerekek is tudják, hogy nem kapnak beírást, stb (ezt a vezető ki is mondta, a diákok előtt, hogy ő elítéli az ilyen fegyelmezési eszközöket.), így egyszerűen nincs eszköz a kezemben.

Azt vettem észre, hogy ez az egész szinte kifordít magamból. Olyan dolgokat kihoz belőlem, amit eddig el sem képzeltem volna.

Én már mostanra kivagyok, de nagyon. Ott akartam hagyni is, de nem engednek el, hanem továbbra is csak b*sztatnak, hogy nekem kellene változnom,blablabla, és nem a gyerekekkel van probléma.

Szerintem azért sem engednek el, mert tudják, hogy ezeket a csoportokat normális ember nem vállalná el! Már kértem azt is, hogy kaphassak más csoportokat is, hátha az segítene, de nem. A csoportjaim 80%-a cigány... szemben az "elit" csoportokkal, ahol egy-két cigány van, de az igyekvők közül valók!

Azt meg gondolom, nem tehetem meg, hogy egyszerűen nem megyek be dolgozni.

Orvoshoz nem akarok menni, hogy kiírjon, mert tudom, hogy akármennyi időre ki is írna, nem jutnék előre, mert amint vissza kell mennem, minden ugyanott folytatódna, és ugyanúgy ki lennék.

Mit tudnék tenni ebben a helyzetben?

30/N