Én deperszonalizáció-ra tippelek de nem tudom biztosra mondani ezt. Egész nap olyan mintha alvajárnék nehezen emlékszek vissza dolgokra rosszul alszok és elég gyakran bepánikolok . Kiváncsi lennék a véleményetekre?

Én körülbelül fél évig deperszonalizációban és derealizációban éltem, szóval azt hiszem, tudom miről beszélek. Ha úgy érzed, a világ nem valóságos, magadat pedig mintha kívülről irányítanád és a tudatod el van szakadva az anyagi világtól, akkor az deperszonalizációs zavar. Az álomszerű élet, amiről írtál, az valami ilyesmi, nekem is ilyen érzésem volt, kiegészítve azzal, hogy nem bíztam abban, amit érzékelek, hiszen egyáltalán nem tűnt semmi valóságosnak. Még a saját érzéseim, mint például a fájdalom, vagy a hideg sem tűntek valóságosnak, így azon kívül, hogy tudtam róla, mást nem nagyon éreztem, gond nélkül tudtam ignorálni az érzéseket. (mondván hogy nem valóságosak...) Olyan, mintha egy megfoghatatlan fátyol választana el a világtól, mintha a tudatod nem lenne egy az agyaddal és a tested többi részével, hanem mintha azon kívül állna. Magadra pedig kívülről tekintesz, a tested jelentéktelennek tűnik és csak messziről irányítod. Ha így érzed magad, akkor az deperszonalizációs zavar. Ha egyéb tüneteid is vannak, akkor az már más, mivel deperszonalizáció-derealizáció az előfordul más elmebetegségek részeként is.

Én szerencsére kigyógyítottam magam belőle, de ha tartósan fennáll, érdemes felkeresni egy pszichiátert. Nekem az SSRI, mint például az orbáncfű, enyhítette a tüneteket. (bár a gyógyszerezés szerintem sosem célravezető)

Remélem már elmúlt, de ha nem, akkor kitartást és jobbulást!