Olyan indulat van bennem, hogy attól félek, én leszek a következő lövöldöző őrült. Kicsit félek magamtól. Van még esélyem egy normális életre?
*/Mielőtt a moderátorok törölnék a kérdést, mert esetleg közveszélyes őrültnek tartanának, itt előrebocsátom, hogy nem gyilkossági tippeket kérek. A kérdésem arra keres választ, hogy hogyan tudnám VISSZAFORDÍTANI ezt az állapotot, megelőzni a bajt. Remélem, érthető./*
Szóval: egy ideig az ember el bírja folytani az indulatot, ami keletkezik benne. Na én túl vagyok már ezen a ponton. Kitör belőlem egyszerűen. Ha valaki bármi miatt beszól, úgy felmegy az agyvizem, hogy szabályosan "forogni kezd a világ". Van egy kifejezett ember, akit gyakorlatilag holtan szeretnék látni.
G Y Ű L Ö L Ö M.
Elmondom az okokat: én egy túlérzékeny, vézna kis korcs vagyok (voltam), akit előszeretettel szivattak különböző változatos módokon iskolában. Most erről írhatnék oldalakat, de mi a fenének tenném, úgyse kíváncsi rá senki. Az a tömérdek megaláztatás, ami ért, teljesen eltorzította lelkivilágomat, aranyos, értelmes kisgyerekből egy vicsorgó agresszív idegbeteggé váltam. Borzalmas, ami lettem, de még sokkal rosszabb az, amikor mindenki azt hiszi, hogy megalázhat. Nem bírom ki ép ésszel ezt. Nem bírom ki, hogy aki(k) ellenem tett(ek), az(ok) semmit nem kap(nak) ezért, én meg egész életemre megnyomorodtam lelkileg. Büntetni akarok. És teljesen megértem az iskolai lövöldözőket. Nem véletlenül jutnak azok sem oda. Nem azt kell nézni, hogy mit tesznek, hanem, hogy miért teszik.
Egyébként nem is nagyon remélek semmit. Igazából a kamaszkoromat már rége elb*sztam, 4-5 éve csak itthon ülök és elmélkedek. Sajátos világnézet alakult ki bennem, gyakorlatilag minden mai fiatalt utálok. Felnőttek közül is sokan irritálnak. Egyedül az idős embereket tudom igazán tisztelni, azokat, akik egy olyan korban éltek, ahol megnevelték őket, és becsületes, dolgos emberek voltak (persze tudom, hogy nem mind ilyenek, de nagy általánosságban őket látom a legnormálisabbnak). Egy mai fiatalt (pl. azt, akit a legjobban utálok) simán véresre tudnék verni, de egy idős embert nem bírom elképzelni, hogy bántanék.
Mit kezdjek magammal? Ma is olyan lelkiállapotban voltam, hogy közel voltam ahhoz, hogy egy székkel szétverjek valakit. Nem megyek küzdősportra kitombolni magam, mert attól még senki nem fogja megkapni azt, amit érdemel. Azzal se jöjjön senki, hogy menjek pszichiáterhez. Úgy érezném, azzal teljes lenne azoknak a győzelme, akik miatt idejutottam. Nem fogok még én költeni pénzt azért, mert pk idejuttattak, vagyis -gyakorlatilag- rájuk. Az ő hibájuk, ha idegbeteg leszek, akkor viseljék el, hogy esetleg visszafordul a sok megaláztatás amit kaptam, és a kis áldozat bekattan és kinyírja őket.
válasza:kineziológus=nem szakember(sorry minden kineziológusnak)
pszichológus=szakember, de nem orvos
pszichiáter=szakorvos. Igaz, hogy sokuk maga is súlyos problémákkal küzd, mások csak szimplán nemtörődömök, de van néhány elkötelezett szakember, őket kell felkutatni. Két típus van: klinikai (tehát az intézményesített páciensek számára), és tanácsadó ("járóbeteg rendelés" körülbelül). Sajnos nagyon sok rossz tapasztalatot lehet szerezni, amíg az ember megtalálja a magának valót, de ez azt hiszem, minden orvosi szakággal így van. :( Ha azt látja bárki is, hogy semmibe veszik az ülésen (pl. felír egy gyógyszert azt csá) akkor váltani kell. Akkor is, ha csak a következő megyeszékhelyen, vagy Pesten van másik. :(
A pénzzel kapcsolatosan ellenérzéseid teljesen érthetőek, de hadd emeljem ki: itt most az számít, hogy meggyógyulsz-e vagy sem. Van, aki csak úgy magától lesz súlyos beteg - ha már kialakult panasz, kialakult.
"Néha találtunk egy-egy megvilágosodás-morzsát, egy-egy fontos felismerést, de ezzel együtt sem mentünk sokra."
Mert nem ezekre van szükséged. Arra van szükséged, hogy dolgozz a lelkeden, és ezt szó szerint értem. Azok alapján amikre utalsz - és kérlek, ne részletezd ezeket a gyik-on, a saját privát szférád és anonimitásod védelmében; aki tud olvasni a sorok között úgyis tudja hogy nem vinnyogásról lehet szó - úgy gondolom, hogy sokat kell dolgoznod magadon. Az, hogy nem vagy jól - természetes emberi reakció. De a küzdelem is az.
De meg kell tanulnod megbocsátani. Ez az egy szó hatalmas munka.
Magadnak, hogy hagytad magad. Nekik, hogy azt tették, amit tettek. A szüleidnek, hogy nem álltak a helyzet magaslatán. El kell engedned az emlékeidet, és ez baromi nehéz, mert ehhez előbb fel kell dolgozni az egészet. Ehhez kell segítség, akár fiziológiai szinten is (gyógyszer).
Miért? Nagyon egyszerű. Azért hogy jól érezd magad (=ne nyomasszon, szabad tere legyen a gondolataidnak, legyen jövőd, jelened), hogy megtudd (végre) ki vagy valójában. Hogy tiszta szívből szerethess (elsősorban magadat is, végre).
Jól írtad: senki, még a szüleid sem tudnak mit csinálni, mert a te saját életedről van szó. Amiért meg kell küzdened. Van választásod, amiket írtál (pl. bedobod a törölközőt), de épp ettől olyan értékes az, hogyha azt választod, hogy megküzdesz a gyógyulásodért.
Nem tudom, olvastál-e már frissen diagnosztizált, illetve terápia alatt levő tumoros páciensek közléseit a világgal. Nekem személy szerint hihetetlenül sokat segítettek, erőt adtak azok az emberek, akiknek az életéért folyó küzdelemnek a részese lehettem. Azt az elkeseredést, majd küzdelmet, ami nem dacból fakad, hanem "100% akarásból", nagyon mélyen megérinti az embert, - de a másik véglet is, vagyis ha egy ember nem tudja megélni az életét. A közös a két dologban az, hogy ezt a párbajt mindenki személyesen és egyedül vívja meg a sorsával, akár szurkolnak neki, akár nem.
Még egyszer utoljára mondom: magadért kell küzdened, hogy boldog légy. Olyan, akit már nem nyomaszt a múltja. Aki a jelenben él. Aki ismeri magát - tehát tudja, hogy mit szeret, és mit nem. Mik a vágyai (amik saját magára vonatkoznak). Milyen diplomát csináljon. Hol dolgozzon. Hol nyaraljon. Mire tanítsa meg a gyerekeit. Azért, hogy megélhesd mindezt. Kívánom neked!
válasza:Engem is bántottak általános suliban, és középsuli 1-2 évében is. De aztán rájöttem, hogy ha hagyom, hogy elrontsák a kedvem, azzal csak örömöt szerzek nekik. Így csak azért se hagytam, hogy tönkretegyenek, elkezdtem pozitívan gondolkodni. Sokszor röhögnek még rajtam a volt általános osztálytársaim, csak úgy az utcán, én meg mosolygok rajtuk, ha tudnák mennyit változtam, és ők milyen primitívek maradtak.:) A meditáció tényleg jó ötlet. És keresned kell valami motiválót, nekem már az is elég volt, hogy másokat bosszantott a jó kedvem. Akik meg bántottak, egyszer biztos megkapják a büntetésük, ha nem is azonnal.:) Az én "jóakaróim" is megkapták, ki így, ki úgy. Egyébként csak azért bántanak másokat, mert ők a legnagyobb önbizalom hiányosok. Már ez is elég nagy büntetés.:)
Szóval biztos sikerül neked is talpra állnod, csak akarnod kell.:) Ha 30 évesen is kezdesz el élni, akkor is van még időd, ha nem is annyi mint másoknak, lehet hogy te tartalmasabban tudod kitölteni.
Én szurkolok és bízok benned, hogy sikerül normális életet élned.:) Még ha van is ez a "defekted", megérdemled az életet, úgy mint bárki más.
válasza:De csak menj el szépen pszichiáterhez. Nen keress kifogásokat, ne papolj arról, hogy miért nem megy - előre fogadmad sics arról, hogy mi mehet és mi nem. INGYENES is van, ha nem tudnád, TB-re, ifjúsági pszichiáter.
Te azt hiszed, hogy jogos az, hogy átmégy áldozatból agresszorrá?
Te azt hiszed, hogy csak téged terrorizáltak sz&rrá?
Te azt hiszed, hogy nincsenek itt olyan emberek, akik százszor, ezerszer is többet szenvedtek nálad, és mégsem lesznek állattá?
De legalább elmentél pszichiáterhez, szerintem ez tök jó dolog...csak a gyógyszerekkel vigyázni kell, nem? úgy értem, addig szedi az ember, amíg valami jobbra nem fordul az életében, szóval nagyon rá lehet szokni.. még csak 24 vagy, ne kenődj el amiatt, hogy nincs barátnőd, még nagyon sok minden változhat, csak idő kell, és türelem magadhoz...
persze nem akarok kéretlen tanácsokat osztogatni... de remélem, azért jobban vagy..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!