Olyan indulat van bennem, hogy attól félek, én leszek a következő lövöldöző őrült. Kicsit félek magamtól. Van még esélyem egy normális életre?
*/Mielőtt a moderátorok törölnék a kérdést, mert esetleg közveszélyes őrültnek tartanának, itt előrebocsátom, hogy nem gyilkossági tippeket kérek. A kérdésem arra keres választ, hogy hogyan tudnám VISSZAFORDÍTANI ezt az állapotot, megelőzni a bajt. Remélem, érthető./*
Szóval: egy ideig az ember el bírja folytani az indulatot, ami keletkezik benne. Na én túl vagyok már ezen a ponton. Kitör belőlem egyszerűen. Ha valaki bármi miatt beszól, úgy felmegy az agyvizem, hogy szabályosan "forogni kezd a világ". Van egy kifejezett ember, akit gyakorlatilag holtan szeretnék látni.
G Y Ű L Ö L Ö M.
Elmondom az okokat: én egy túlérzékeny, vézna kis korcs vagyok (voltam), akit előszeretettel szivattak különböző változatos módokon iskolában. Most erről írhatnék oldalakat, de mi a fenének tenném, úgyse kíváncsi rá senki. Az a tömérdek megaláztatás, ami ért, teljesen eltorzította lelkivilágomat, aranyos, értelmes kisgyerekből egy vicsorgó agresszív idegbeteggé váltam. Borzalmas, ami lettem, de még sokkal rosszabb az, amikor mindenki azt hiszi, hogy megalázhat. Nem bírom ki ép ésszel ezt. Nem bírom ki, hogy aki(k) ellenem tett(ek), az(ok) semmit nem kap(nak) ezért, én meg egész életemre megnyomorodtam lelkileg. Büntetni akarok. És teljesen megértem az iskolai lövöldözőket. Nem véletlenül jutnak azok sem oda. Nem azt kell nézni, hogy mit tesznek, hanem, hogy miért teszik.
Egyébként nem is nagyon remélek semmit. Igazából a kamaszkoromat már rége elb*sztam, 4-5 éve csak itthon ülök és elmélkedek. Sajátos világnézet alakult ki bennem, gyakorlatilag minden mai fiatalt utálok. Felnőttek közül is sokan irritálnak. Egyedül az idős embereket tudom igazán tisztelni, azokat, akik egy olyan korban éltek, ahol megnevelték őket, és becsületes, dolgos emberek voltak (persze tudom, hogy nem mind ilyenek, de nagy általánosságban őket látom a legnormálisabbnak). Egy mai fiatalt (pl. azt, akit a legjobban utálok) simán véresre tudnék verni, de egy idős embert nem bírom elképzelni, hogy bántanék.
Mit kezdjek magammal? Ma is olyan lelkiállapotban voltam, hogy közel voltam ahhoz, hogy egy székkel szétverjek valakit. Nem megyek küzdősportra kitombolni magam, mert attól még senki nem fogja megkapni azt, amit érdemel. Azzal se jöjjön senki, hogy menjek pszichiáterhez. Úgy érezném, azzal teljes lenne azoknak a győzelme, akik miatt idejutottam. Nem fogok még én költeni pénzt azért, mert pk idejuttattak, vagyis -gyakorlatilag- rájuk. Az ő hibájuk, ha idegbeteg leszek, akkor viseljék el, hogy esetleg visszafordul a sok megaláztatás amit kaptam, és a kis áldozat bekattan és kinyírja őket.
pszichiáter lehet ingyenes is
valahol el kell kezdened , ha normális életet akarsz akkor neked kell megtenned az első lépést és ha ennyit szivattak akkor megtanulhatnád hogy le kell fosni ki mit gondol , te életed , te vagy a lényeg nem ők
De ha én annyiban hagyom, akkor mások honnan tanulják meg, hogy nem helyes, amit tesznek, és hogy ÉN EZT NEM HAGYHATOM?! Nem fog beléjük csapni a villám. Nem fog a jóisten leszállni hozzájuk, hogy "apukám, túl sok rosszat tettél, irány a pokol!". Nem. Sőt, az ilyenek még sikeresek is lesznek, mert 1. erőszakosak, ami még mindig előnyt jelent, 2. az ilyeneknek általában nincsenek elveik, ezért remek seggnyalók és törtető barmok lesznek, amivel biztosítják a jó helyüket a mai világban.
Gondolom ti is látjátok, hogy ez nem helyes. De maguktól nem bűnhődnek meg. Tapasztalatom szerint csak ott van igazság, ahol te kiharcolod azt magadnak.
"Senki sem adhat neked szabadságot. Senki sem adhat neked egyenlőséget vagy igazságot vagy bármi egyebet. Ha férfi vagy, elveszed!"
/Malcolm X./
Azt hiszem, többre megyek az életben, ha erre a tételre támaszkodom, a mennyről és pokolról szóló mesék helyett...
"pszichiáter lehet ingyenes is "
Mutass egyet, és máris megyek! Komolyan mondom. Én lennék a legboldogabb, ha egy értelmes, normális értékrendű szakemberrel tudnék beszélni, mielőtt valami őrültséget csinálnék. De csak két feltétellel tenném meg: 1. ne tudja meg senki 2. nem fizetek érte.
nem tudom hol laksz , de a legtöbb városban mentálhigiéné néven van TB támogatott , keress rá neten
ha nem találod akkor menj el háziorvoshoz majd ő megmondja hol van, neki sem kell magyarázkodni , csak mondod hogy szükséged van egy ingyenesre segítsen már
Na ja. Csak ha kinyírod őket, akkor nekik már minden mindegy, a hasonlók meg, épp azért, mert hasonlóak, le sem sz@rják, nem "tanulnak" belőle, ahogy gondolod. Adsz nekik egy szaftos témát, leszedsz egy konkurrenciát, te meg éled életedet a rácsok mögött, ahol még jobban agyonszívatnak. Itt kint kellene megtanulnod, hogy nem kell mindenkire odafigyelni, le kell sz.rni, mit mondanak, mit gondolnak ezek az emberek, te a saját életeddel törődj, és neked nem szabad hagynod, hogy mások tönkretegyék. Mindig voltak rossz emberek, és mindig lesznek, v. te csak olyan világban tudsz élni, ahol csak jók vannak? Össze kell szedned magad, próbálj meg a környezetedtől kicsit függetlenebbül létezni. A ma jóságos és bölcs öregek közt is biztos akadtak szép számmal ilyen emberek, kinek mennyi idő kell ahhoz, hogy ilyen téren is érett legyen, és tudja értékelni a másikat akkor is, ha esetleg vékonyka, v. nem nagyszájú.
Azért ha mégis a lövöldözés mellett döntesz, legalább válogass...
"Itt kint kellene megtanulnod, hogy nem kell mindenkire odafigyelni, le kell sz.rni, mit mondanak, mit gondolnak ezek az emberek, te a saját életeddel törődj, és neked nem szabad hagynod, hogy mások tönkretegyék."
Persze, tudom. Egy ideig működik ez, egy idő után nem.
Ha már a börtönt említetted: tegyél be pl. egy megbecsült egyetemi tanárt (legyen mondjuk kis termetű) egy keményebb börtönbe sok ilyen véglény közé. Szerinted két év múlva mi marad belőle? És hiába mondod neki, hogy legyen erős, meg ne hagyja, hogy tönkretegyék.
"Mindig voltak rossz emberek, és mindig lesznek, v. te csak olyan világban tudsz élni, ahol csak jók vannak?"
Igen, ez a célom. Legalábbis ez lenne az ideális állapot. Neked mi kifogásod lenne ellene?
Egyébként megértem azt is, amit mondasz, mert végül is a harc az élet értelme, de tudod az úgy "nem buli", ha úgy kell harcolnod, hogy nincsenek fegyvereid. Mert én alapvetően teljesen a veszítéshez vagyok hozzászokva. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt években mennyi sikerélményem volt, és 10 kezemen se, hogy mennyi kudarc. Persze tudom, hogy én is tele vagyok hibákkal, de van valami, amit nagyon fontosnak tartok: az elveimet. Bizonyára látja ezt más is, de nekem egyszerűen vannak követelményeim ahhoz, hogy emberszámba vegyek valakit. Például egy lányra nem fogok női lényként tekinteni addig, amíg ő önmagát is k*rvának minősíti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!