Ezeket hogy lehet kiirtani? Sokszor csinálok olyan dolgokat mint mikor gyerek voltam.
ha odafigyelek nem csinálom, de ha elengedem magamat akkor előjön. pl csak minden harmadik repedésre lépek rá az utcán, amikor sétálok, vagy egyet néha át kell ugranom, vagy egyikre sem szabasd rálépnem. szoktam egyensúlyozni a járda szegélyen. és ezt nem direkt, egyszerűen csak ha nem gondolkodom csak megyek valahova, és útba esik, ilyeneket csinálok, de aztán eszembe jut hogy basszus ez nem normális, 22 éves vagyok, ezt nem kellett volna, elengedtem magamat, és nagyon szégyenlem magamat. Persze vannak olyan dolgok amik nem ilyenek, pl fantáziálok érdekes dolgokon, elképzeléek történeteket, meg úgy beleképzelek dolgokat a környezetembe mikor csak megyek az utcán, pont mikor kicsi voltam, de érzem hogy ez már nem éppen normális. felnőt férfi vagyok a fenéhbe is. Már próbálkozom, pl az Animékkel leálltam, hiába szeretem őket, de így sem tudom kiirtani. (animéről jut eszembe néha csak úgy szoktam csinálni pl olyan mozdulatokat amiket kedvenc anime szereplőim, utána persze megkérdezem magamtól: Mégis mi a fenét csinálsz?) És ez most csak pár dolog volt amit elmondtam, mert van vagy ezernyi, csak nem jut eszembe így. hogy irtsam ezeket ki? Egyébként kicsit aszexuális beütésem van, (na de persze nem teljesen, csak nagyon kicsi a potenciám, és nem igen érdeklődöm kapcsolatok iránt) lehet ennek is köze van ehhez? Légyszí segítsetek, és ha lehet normális válaszokat várok, mert ezt leírni is szégyen volt számomra.
22F
23 vagyok, és lány. A járdaszegély a gyengém. És minden magas perem. Muszáj rajtuk végigegyensúlyoznom. Az érdekes kerítéseket végigtapizni, szembejövők kutyáit megsimogatni, és nyáron nem bírom ki, hogy ne szedjek vadvirágokat, hogy ne gázoljak bele patakokba, folyókba, és ne ugorjak bele a legnagyobb pocsolyák közepébe.
Persze, amikor az ember pl. kosztümben igyekszik egy állásinterjúra, vagy éppen kiöltözve a színházba, akkor kicsit igazi felnőtté válik, és nem fog tócsába ugrálni meg fűben hemperegni.
Amíg tudod a határt, és szükség esetén el tudod játszani a "normális unalmas felnőtt" képmutató szerepét, addig semmi baj.
Azért írtam, hogy képmutató, mert nem hiszem el, hogy mások nem vágynak arra, hogy mezítláb lépjenek nyáron a selymes fűbe, vagy puha homokba, vagy hogy beleüljenek a hintába a játszótéren, vagy bármi mást csináljanak, ami egyszerűen NEM ILLIK, NEM VALÓ.
De mivel ők nem merik megtenni, inkább leszólják azokat, akik mernek utat engedni a vágyaiknak.
Képzeld, én egy hatalmas plüssel alszom. És párkapcsolatban élek. Ha éjszaka dolgozik a párom, a plüsst ölelem. Ha itthon van őt. És nagyon is rendben van a szexuális életem.
És szeretek legózni. És társasjátékozni meg kirakózni. De csak munka és főzés után. Mert mindennek megvan a maga helye. De az életbe bele kell férnie a játéknak. Anélkül szürke és unalmas, depressziós és ideges felnőttek lennénk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!