Gyógyult vagy épp gyógyuló PÁNIK betegek vannak itt?

szia!

te nem tudod meggyógyítani őt,csak ő saját magát.

én átmentem ezen,pár hónapig tartott,ha ki kellett mennem az utcára ájultam,szédültem,nem tudtam enni stb.

én magamat gyógyítottam meg mert meg akartam gyógyulni. én nem szedtem gyógyszert,nem mentem orvoshoz,hanem újraépítettem a lelkem. az persze sokat számított h a anyukámat sem akartam aggódni látni,plusz mivel engem nagyon zavart a dolog,küzdöttem magamért.

sajnos más megoldás nincs,gyógyszer az hosszú távon nem segít. én legalábbis nem hiszek benne.

szakemberhez fordulhat,ha egyedül nem megy neki,de tudnia kell h mi váltotta ki-nálam egy párkapcsolati probléma okozta,egy szakítás ami nagyon megviselt.

ez a legfontosabb. megtalálni az okot és azt kezelni.

Hát, én azt hiszem, hogy te nem sokat tudsz tenni.

Nekem gyerekkorom óta vannak pánikrohamaim,(agorafóbiám van - nem tudok ismeretlen helyre bemenni, emberek közé menni, két embert még elviselek, de háromnál már kezdődik a buli) most 38 vagyok, három gyermek anyukája.Az első férjemtől elváltam, a második meghalt, a harmadikkal egy se veled-se nélküled kapcsolatban élünk. A második férjem mellett nagyon ritkán voltak rohamaim, annyira, hogy ő nem is tudott a betegségemről.(a nap 24 órájában mellettem volt)

Amikor meghalt, attól kezdve elkezdett erősödni.

Mikor a harmadik párommal megismerkedtem, még elég enyhe volt (8 éve vagyunk együtt),viszont tavaly már szörnyűvé vált a dolog. Akkor már nem voltam képes kimenni az utcára. Kértem gyógyszert a háziorvosomtól, de nem volt jó. Maga a gyógyszer igen, csak a mellékhatása nem. Emiatt úgy döntöttem, megy ez nekem gyógyszer nélkül is.

Rájöttem, kell nekem valaki/valami aki/ami mellett biztonságban érzem magam.

A gyerekeimmel bárhová elmegyek - tehát, akkor ők segítenek.

Ha viszont egyedül kell megoldanom valamit, akkor a kisebbik gyerektől kaptam egy kis fityegőt a kulcskarikámra, és azt szorongatom. Így képes vagyok ismeretlen helyre bemenni, még több ember közé is.

Nekem csak egy fontos dolog volt, a páromért bármit megcsinálok, de ha szólok, hogy baj van, akkor mennünk kell. Nem lehet erőltetni a dolgot.

Hiába akarta ő, hogy bemenjek, megkért, könyörgött, veszekedett, leszidott, ha nekem nem sikerült magamban rendbe tenni a dolgot, akkor nem ment.

Azt nem írtad, hogy konkrétan milyen pánikos a párod.

Szerintem sok függ attól is.

De a legfontosabb, hogy ne erőltesd, és ne kényszerítsd.

Neki magának kell akarni, és ha tényleg akarja, nem kell orvos sem.

"segíthessek valakin, aki számomra a világot jelenti"

Vagyis hogy segíthessek valakin, aki számomra - na már most ÉN ritkán jelentem a magam számára a világot, vagy ha mégis, akkor skizofrén vagyok.

Számomra még mindig más jelentette a világot.

Szerintem.

Van különbség a magatartásában ha vele vagy és ha egyedül van?

Arra vagyok kíváncsi, hogyan reagál helyzetekre, ha mellette vagy és amikor nem.