Ez tényleg pánikroham volt?

Éveken keresztül voltak pánikrohamaim,tudom mi az,meg is állíptotta pszichológus.Jártam is hozzá másfél évig.Semmire nem volt jó,kivéve azt,hogy rájöttem,ha magamon nem segítek,nem segít senki.Elkezdtem szembenézni a félelmeimmel,direkt kényszerítettem magam olyan helyzetbe,ami elől addig menekültem.Szépen haladtam,nem is volt semmi baj.Sőt,másfél éve megszületett a lányom,ő nagyon jó terápia,szinte alig vannak már ilyen jellegű gondolataim.Egyet kivéve,de ez napi szinten elkísér.Most az a parám,hogy mivel ilyen sokat gondolok rá,tuti ezért fog bekövetkezni.Kb 3 éveel ezelőtt lefeküdtem aludni és arra ébredtem,hogy rettentő rosszul vagyok.szédülök és úgy érzem,meghalok.Nem bírtam felemelni a kezeimet,olyan rzés volt,mintha lenne rajtam vagy 50 kiló,nem bírtam fel sem kelni.Csak forogtam össze-vissza,annyira rosszul voltam.A beszédem lelassult,vontatott lett,úgy éreztem,az ájulás határán vagyok,mégsem ájultam el.Konkrétan halálfélelmem volt.Párom mentőt hívott,bevittek,de nem találtak semmit.Azt mondták,pánikroham (azelőtt már nagyon régen volt rohamom,ilyet meg amúgy sem éreztem sosem).Hazajöttünk,elkönyveltem,hogy az volt,semmi gond,legközelebb majd jobban kontrollálom,már tudom,hogy nem kell belehalni.Egy hét múlva ugyanez történt,megint elvitt a mentő.Szerintetek ez tényleg pánikroham volt?Azóta félek úgy elaludni,hogy nincs itthon senki,mert már a gyerekem is itt van,vele ezt nem tehetem meg.Amúgy nagyon jól vagyok,minden klappol.Csak ez zakatol folyton a fejemben.