A barátom borderline szindrómás. Mit tegyek?

Utolsó előtti vagyok meg az első is.

Egy példát tudnék mondani, de igaz nem egy kategória a kettő. Pl amikor pánikbeteg voltam, elhagyhatott volna a barátom, mert nem mentem vele sehova, ki se tudtam mozdulni, de ehelyett kiállt mellettem és megvárta, míg kikezelnek. Lehet, hogy kap egy gyógyszert, amivel a dührohamai máris megszűnnének, a terápiával pedig egy teljesen normális embert tudnának belőle faragni, de ehhez sok idő és kitartás kell, mint neked, mint a párodnak. De ha most magára hagyod, nem lesz senkije aki támogatni tudná, a szülei nem teszik, bár 23 éves, elmúlt 18, de nekem is sokat segítenek a szüleim, pedig már 24 éves vagyok.

Én is úgy tapasztalom, hogy többnyire ezek a betegek inkább magukra veszélyesek. Kérdező! Ne CSAK orvoshoz menjetek, a gyógyszerezés sokat dob az állapoton, de tartós változást a pszichoterápián kívül semmi nem hoz, az gyógyít igazán. Remélem megtehetitek, hogy kifejezetten erre (vagy erre is) specializálódott terapeutához mentek, mert a barátod komplex kezelést igényel. Ezt a helyet nyugodt szívvel merem ajánlani: [link]

Én is úgy gondolom, hogy csak akkor maradj vele, ha tényleg erősek az érzelmeid iránta, akkor is csak ha odafigyel a betegségére, tesz a saját gyógyulásáért.

Borderline-oknál terápiával nagyon jó eredményeket lehet elérni. Én is diagnosztizált borderline vagyok, de igyekszem nem terhelni a környezetem és foglalkozni magammal, de nem mindenki tudja elérni a jól funkcionáló szintet, mert ez a betegség nagyon széles spektrumú. Van akinek a környezete észre sem veszi és vannak egészen pszichotikusok is.