Mi történik velem? Mi ez?

17éves vagyok. Semmi önbizalmam nincs,állandóan rossz kedvem van,sose tudok jó dolgokra gondolni,mindig agyalok valamin,amitől félek.2-3naponta sírógörcsök jönnek rám,nem szólok senkihez,ha valaki hozzám szól,azt leordítom,csak fekszem a szobámban,és nézek ki magamból,vagy netezek. Félek az iskolában a feleléstől,hogy leégek az osztály előtt,félek úgy öltözni,ahogy szeretnék,mert mivan ha megszólnak érte.Félek őszinte lenni másokkal,mert mivan,ha ellenem fordulnak és senim se marad.

Van egy barátom lassan 2éve.Ő az első komoly.Sajnos örökbe fogadott gyerek,és lassan 1éve elköltözött otthonról. (az anyja nevelőszülő,tehát vannak még gyerekek de őt meg egy lányt a nevükre vettek. Az nevelőapja meghalt,őt nagyot szerette. Az anyjától elköltözött,most 2utcával arrébb lakik,egy rokonuknál.

Most fog végezni a sulival,és felmerült,hogy mi lesz vele.

Nagyon félek,hogy el fog költözni innen és itt hagy engem egyedül. Régen nem szerettem ennyire,de most nagyon szeretem és félek,hogy elveszítem. Milliórszor elmagyarázta nekem,hogy ő velem szeretné leélni az életét és hogy össze szeretne költözni és stb., de én félek ettől. Elmondta,hogy sosem fog elhagyni és egyik munka sem fontosabb neki mint én.(tudom,hogy szavatartó ember,és tényleg szeret és hihetek neki.de mégsem megy)

Ha ott nem maradhat,ahol most van,tudna még menni másfele,az is csak pár utcával arrébb lenne,tehát ugyanannyi távolság lenne köztünk.Ami nem sok.

De én minden nap ezzel fekszem,ezzel kelek.Mondtam neki,hogy tudom,hogy nem akar elmenni,de mivan ha muszáj lesz. Erre azt mondta,hogy nem lesz muszáj,mert ha munkát nem talál,akkor jár tovább suliba,megvár és együtt megyünk el. Mikor otthonról elment,akkor is depressziós lettem,rosszul érintett,de akkor megkérte a kezem is.(tudom fiatalok vagyunk,de ő komolyan veszi,én kevésbé)

A hónapban fogok menni orvoshoz,egy pszichiáterhez. Nem bírom tovább,rettenetesen félek,hogy elveszítem,félek mindentől,hogy egyedül maradok és nem fogok kilábalni ebből.

Vannak napok,mikor úgy érzem túlléptem ezen,de általában 2-3naponta tényleg előjönnek megint ezek a gondolatok,és minden más is.

Gyomoridegem van,gyakran fáj a gyomrom és tudom,hogy az idegtől.

Gyakran vezetem le rajta a dühömet,pedig nem érdemli meg.

Félek,hogy megcsal,vagy hazudik,pedig tudom,hogy nem olyan.Értékes fiú és meg akarom becsülni,tudom,hogy mindent komolyan gondol és szeret,mégsem tudok túllépni ezen.

Igaz barátaim sincsenek.Senkinek nem tudok elmondani mi bánt,mert úgysem mondanak semmi olyat,amivel segítenének,és szerintem nem is akarnak,nem érdekli őket.

Mit gondoltok a félelmemről? Én reagálom túl??