Mennyire "súlyos" a problémám?

Lassan 20 éves vagyok, szó szerint, pár napon belül lesz a szülinapom. De valahogy félek tőle. Nekem a 20. év az már azt jelenti, hogy véglegesen felnőtt leszek, nincs tovább. De belül még mindig 16-17 évesnek érzem magam (szó szerint). Nem akarok felnőni, lehet hülyén hangzik, de jelenleg úgy érzem sose leszek képes "teljesen megérni". Van barátom, a szexuális életünk is rendben van, szóval bizonyos értelemben már felnőtt vagyok, de nagyrészben képtelen vagyok felfogni, hogy egyre több felelősséget kell vállalnom. Például, sose tudnám elképzelni, hogy leteszem a jogosítványt és autót vezetek, mert félnék, hogy balesetet szenvedek, ehhez konkrétan nem érzem magam elég érettnek. Meg azt se tudom magamról elképzelni, hogy munkát vállaljak és dolgozni kezdjek. És ezt most nem kényeskedésből mondom, mert szívesen elvégzek bármilyen munkát, és nem is azért, mert el vagyok kényeztetve. Hanem már előre félek, hogy a munkahelyen ha elrontok valamit, nincs kegyelem, és nincs garantálva a siker sem (legalább is így képzelem el). Túlságosan félénk vagyok,nem tudok az emberekkel normális "kapcsolatot létesíteni". Persze ez nem mindig van így, tudok vidám és laza is lenni, de ha "fontosabb" (pl. a főnököm) személyről lenne szó, tuti meg se bírnék nyikkanni se. Lehet rosszul tudom, és túl sokat aggodalmaskodok,de erről még nincs sok tapasztalatom. Nem tudom, mit kellene tennem,hogy végre "fel tudjak nőni".

Mellesleg, lehet emiatt is van, de lehet nincs logikai összefüggés a két dolog közt, de nem nézek ki 20 évesnek, volt olyan, hogy 15-nek néztek (elég vékony vagyok, az átlagosnál talán alacsonyabb, és kicsik a melleim is). Szerintetek mit kéne tennem? Majd idővel elfogadom a felnőtté válást, vagy valami komolyabb pszichológiai bajom van?

Az értelmes válaszokat előre is köszönöm!