Elég súlyos a problémám. Depreszzió? Pánikbetegség? Nemtudom! De már elviselhetetlen. Lent bővenn.

Nem is tudom mikorra nyúlik vissza az egész... Régebben kb 1 éve iszonyatos idszaka volt az életemnek... nem volt életem.. nem volt sok barátom... ihtton voltam.. tanultam.. suliba mentem.. anyámékkal voltam.. ennyi volt. belebetegedtem (gyomor ideg..fekély) ... lelki okai voltak.. aztán ezek a problémák megoldódtak.. lett barátom, gyakorlatilag ő adott nekem életet. szó szerint életet. barátokat. :) stb.. utóbbi idóben szüleimmel megromlott akapcsoltom. a barátom miatt.. (15vagyok).. szerintük n fiatal vagyok, és elegük lett belőle.. aztán voltak perpatvarok, mert néha néha füllentettem nekik..pl h elmentem délután valahova (pl barátommal) és aztmondtam h a barátnőimmel leszek.. és ezek halmozódtak, és a vége bizalatlanság let..de mért csináltam én ezeket? mert maximálisan tiltottak. volt, amikor ki se engedtek itthonrol. még aház mellé se h leüljek levgőzni.. aztán a problémák nem általánossá, hanem rohamszerűvé váltak. pl utóbbi két hétben.. valamikor teljesen normális vagyok. jön 1 ilyen. és úgy érzem, h sarokba szorulok. teljesen ezzel tudom leírni. h itt mindnenek vége van. és sarokba vagyok szorítva. és izsonyatos... legtöbbször majdnem öngyilkosságba menekülök.. régebben nem voltam agresszív egyáltalán. van amikkor iylenkor mind1 h mit.. csak törjek zúzzak valamit. és fizikaliag is rosszul leszek.. elkezdek hányni, sírórohamaim vannak. eza rpobléma majndem minden nap előjön, de sokszor mintha elvágnák. új jön és úgy megy. de néha kihat a hétköznapokra. a tudat, h ilyen lehet. szerencsére a barátom és pár megbízható barátnőm segít, és mindig ők segítenek ki a bajból..tgenap ott voltam, h bevettem 1 nyugtatót. (bevetetett velem barátnőm)... szüleimmel hál istennek picit jobb lett a kapcsim, mert már kezdenek megijedni ezen. segítség! mit tegyek? most hála istennek nem vagyok rosszul, de bármikor jöhet!:S nemakarom!