Van itt olyan, aki hosszabb ideig tartó súlyos depresszió miatt elvesztette a barátait, vagy kitartottak mellettetek a bajban? 28/l

Itt vagyok. Elvesztettem a párom, a barátaimat és a családom egy részét is. Ma már jól vagyok, és haragszom rájuk, mert segtíeniük kellett volna... 30/L.

Szia! Ne haragudj rájuk,mert ők is azt fogják kapni az élettől amit ők adtak neked a bajban: A nagy semmit. És ezzel meg is vannak büntetve egy életre! Szia

En tobb baratomat is elveszitettem a depressziom miatt , annyira bezarkozott lettem es semmi sem erdekelt , hogy barhova hivtak nem mentem soha , igy megertem reszben oket es nem haragszom rajuk, szerencse a legjobb barataim azert megmaradtak .

Bár a kérdés régi, azért leírom, velem mi volt. Évekig küzdöttem depresszióval, a férjem, családom, barátaim nem álltak ki mellettem. Sőt! Vérszemet kaptak, és amikor már a földön hevertem - úgy értem lelkileg - még jól belém is rúgtak párszor! Hadd szokjam! De! Ami nem öl meg az erőssé tesz, ezt megtanultam akkor. Ugyanis azóta eltelt pár év és persze szakemberek segítségével, de amúgy egyedül teljesen sikerült talpra állnom és ma már úgy érzem, boldog embernek mondhatom magam. Nem szabad a haragot dédelgetni, azzal az ember csak magának árt! Én úgy érzem, meg tudtam bocsátani mindenkinek, hiszen adott helyzetben nem tudtak másképp reagálni, ennyi tellett tőlük.