Vajon hányan lettek öngyilkosok azok közül akik írtak ide segítségérés gyanánt?

Szerintem aki ide még beír, az remél hogy valaki tud neki valamit mondani, ami kimozdítja. Szóval nagyon remélem hogy senki sem halt meg.

22/L!

Értem amit mondasz és hogy dühös vagy. De én azt hiszem, hogy fogalmad sincs mi játszódik le egy ilyen ember agyában. És ez persze valahol jó, nem is érezd meg soha a saját bőrödön.

És nem is kell "szerencsétlen" környezetbe születni hozzá.

Én pl nemrég tudtam meg hogy van egy "gyógyíthatatlan" betegségem és kaptam rá olyan kezelést, aminek depresszió a mellékhatása. Nem mintha eleve nem tört volna le a dolog.

És hidd el, tudja az ember olyan szarul érezni magát, hogy csak az jár az eszében hogyan nyírja ki magát...pedig nem szeretné igazából.

Van olyan állapot, mikor annyira reménytelennek tűnik minden, hogy kész az ember...talán azt a legnehezebb elhinni, hogy lehet jobb is...

Nem itélkezz...

Én is azt mondom ne legyen senki öngyilkos, de át tudom érezni milyen lehet...hidd el borzasztó.

Egyébként meg hiszek benne, hogy látja is hogyan szenved az anyja miatta...semmiképp nem jó megoldás.

Mindig kell hogy legyen más megoldás. Pl gyógyszer.

Nekem nagyon segített...visszaszállt belém az élet...

91,71%-os-nak!

Remélem mindketten már jobban vagyok ézrelmileg is,egészségügyileg is és ezt a 22 éves lánynak is üzenem,borzatsztó lehet átélni a veszteség akár milyen formáját is.Remélem a betegségben szenvedő hölgy is már jól van és sikerült kigyógyulni,ahogy ezt az idősebb hölgynek is kívánom,elnézést hogy letegeztem,hisz az édesanyám is lehetne.

De az biztos aki nincs benne,az nem tudhatja,mi játszódik le az illető fejébe,sokszor csak egy pillanatnyi döntés és mire észbe kaphatna az ember más nincs visszaút.

Szerintem nekünk embereknek sokkal jobban kellene egymásra figyelnünk,de annyira rohanunk és amikor még a saját család sem törödik,vagy úgy érezük nem törödik,nem veszi észre az apró jeleket,vagy piszkálódás megy családon belül,(pl. vannak ezek a folyton piszkálódó anyósok is,na a folytonos piszkálódás is szét tud egy családot bomlasztani,vagy bekövetkezik a munkanélküliség,akkor is az ember úgy érzi,nem kell sehová,értéktelen és pont ilyenkor mindig belerúg még valaki,lehetne még sorolni,mert annyi mindent hallottam máőr),akkor egy kívülállótól,idegentől hogy is várhatnánk el.Eleve néha olyan reménytelennek tűnik minden,és akkor sajnos más emberek észre veszik,hogy valami baja van és ezt kihasználva,nem csak a gyerekek az iskolába,hanem sajnos mi,fiatal,vagy idősebb felnőttek is sokszor már csak azért is ráteszünk a másiknak egy lapáttal és nagyon sok ilyen ember van,mintha sportot üznének ebből.Más nyomora,keserúsége,kudarca ad erőt nekik,én nem is értem.Nagyon sok helyről hallom,pl. új kolléga jön a munkahelyre akármilyen nemű,ez nem fontos,piszkáljuk,kibeszéljük,beszólunk,de még azoknak is akik már régóta ott vannak.Folyton valakit kibeszélni,szóban bántani.A gyerekek meg szerintem simán eltanulják,leutánozzák a látottakat,hallottakat.Az én munkahelyemen pár új munkatársat már sikerült elzavarni és sok helyen hallom hogy hogyan is bánnunk egymással.

Ott a sok baj,anyagi,egészségügyi,szerelmi,magánéleti stb és direkt rátesznek még eggyel,hogy megkeserítésék az ember életét.

Talán ha nem lennénk ilyenek,lassítanánk,akkor jobb lenne,könnyebb.

Én mind 3-atoknak csak jót kívánok és hogy mindegyikőtőknek sikerüljön a nehézségein túl jutni!

nem önző az egy kicsit, aki csak arra tud gondolni, hogy "öngyilkos lett és itt hagyott ENGEM...milyen fájdalmat okozott NEKEM... milyen önző volt, hogy MAGAMRA hagyott"????

Ez nem paradox egy kicsit???

De az egy kicsit,de ki is beszéltük itt korábban ezt,hogy az már eleve rossz,ha valaki csak azért él,mert hogyan fájna a másikna a halála,mert sokszor én úgy látom,hogy csak akkor kerülnek a barátok is elő,ha már nincs mit tenni,de amikor lehetet nem voltak ott,és a család sem,meg nem is akarta észre venni a bajt,az előjeleket.

Addig nem volt fontos az ember,az érzései,addig lehetet kínózni,akár érzelmileg is.Erre felhozok egy pl-át,na a munkanélküliek száma egyre nő és van aki folyton keres állást,de nem talál,(velem is volt ilyen és sok ismerősőmmel,pedig fiatal vagyok,de nem volt gyakorlatom,később meg apuval,ő meg azért mert elmúlt 50 stb.)na a lényeg,egyből voltak kedves,jóakaratú rokonok,akik mondták nem is akar elmenni,nem jó helyen keres,aki nem dolgozik ne egyék,ja és van hogy az ember az elkeseredettség miatt akár beszól a saját gyerekének,apjának,egyéb hozzátartozójának stb azért nincs erre,meg arra pénz mert te nem dolgozol,de erre azért a már fennt említett kedves rokonok,barátok is hozzásegítenek az állandó megjegyzéseikkel,okoskodásaikkal.A legjobb duma amit mástól hallottam,mert neked akármilyen meló nem jó ez a baj.És ez csak egy volt a sok pl közül.

Egy másik pl pár szülő tisztában van,hogy a gyerekét lelkileg terrorizálják a suliba,külseje,vagy anyagi helyzete miatt stb,(esetleg mert piás a szülője ilyet is hallottam,az italra arra meg lesz a pénz,ha kajára nem is,ahogy cigire is mindenkinek van,de egyszer le nem mondanának hogy a gyereknek vegyenek abból valami mást),még sem tesz semmit,ahogy a tanár sem,aki azért észreveszi,aztán ha lelép,akkor meg megy a sírás-rívás.

Annyi pl.-át lehetne még hozzni,hogy hol is vannak még a baj,a végső tett előtt a gyászolók,hát sokszor sehol.Ez az igazán elgondolkodtató.