Vajon hányan lettek öngyilkosok azok közül akik írtak ide segítségérés gyanánt?

Van aki ugyanúgy továbbra is keresi a megoldást van aki beletörődött h menthetetlen azt csak sodorja az élet magával.

Azt hiszem ez elég ahhoz h el lehessen dönteni h mizu.

remélem senki. De viszont, lehet, hogy sokan most meg fognak kövezni engem, de nem tudom sajnálni azt aki öngyilkos lesz. Gyáva dög az olyan.

nekem egy ismerősöm már öngyilkos lett, persze megsirattam, de viszont a mai napig mélységesen haragszom rá, és egy gyáva alaknak tartom!!! Képes volt itt hagyni a kis húgát, aki mindennél jobban imádta, és viszont ő is! Egy hülye pin@ miatt itt hagyott egy kislányt, aki felnézett rá, és rajongásig imádta!:( Egyszerűen áh...

22L

hát szégyellheted is magad, hogy elsőre is meg próbáltad!!!!!!

egyébként annyira gáz aki "öngyi akartam lenni, de nem sikerült"

ugyan már, aki az akar lenni, az tud is az lenni! annyi módja van, amivel biztosra lehet menni! leírni nem írom le, én nem adom senki alá a lovat az biztos!

Játsszátok itt az eszeteket, ezzel az öngyilkosdival, menjetek már a....!!!!!!!! főleg a tizenévesek pfff....

22/L!

Szerintem senki,valaki meghallgatta és mindig utána jobb egy kicsit,nekem az lenne én régebben kiírtam magaból és megsemmísítettem a papírt.

De neked azt üzenem nem szabad ítélkezni,az ismerősőd nem ismerem,nem tudom mért tette.

Csak kívülről látod az embereket nem tudod kiben mi zajlik,ki mennyi sérülést hordoz magába,mennyi keserűséged és mikor telik be nála a pohár,mikor látja úgy hogy sose lesz jobb,nincs tovább.Csak a monoton,kilátástalanság van.

Te tudod milyen ha valaki nyomorban nő fel,ha bele rúgnak folyton,ha csak a "nem" szót ismeri,és mondjuk 10-12 évesen neki már nincs a fenyőfa alatt semmi,ha mondjuk a külseje miatt kiközösítik az osztályba,ha romházba,vagy lepukkant lakásba nő fel,ha folyton azt látja,hogy más aki nem segít otthon,(mert ő sok házi munkát végez,)az megkap mindent,az a jó,de ő semmit nem kap,se egy jó szót.Ha nem áll mellette senki,ha így nő fel,ha nincs szeretett törödés.Ha nincs gyerekkor,fiatalkor amire visszatudna emlékezni,amiból a keserű percekből boldogságot és erőt tudna meríteni.

Én ismerek ilyeneket,én is átéltem egy részét.És nem hónapok ezek a pillanatok,hanem évtizedek.Gondolj bele,és nem etnikumokról beszélek.

Ha valaki más,eltér akár küslőleg a többi gyerektől,vagy anyagilag,tudod hogy mekkorákat rúgnak nap,mint nap bele.Később felnő,de ott él benne,az a sebzett gyerek,aki majd feladja,mert egy idő után nincs már tovább.

Tudod én most nem az ismerődőről beszélek,de valakinek csak a halál a kiút,különben élheti a nyomorult életét tovább úgy ahogy eddig.Még aki mindent megkap annak sem látunk bele a lelkébe,nem tudjuk ki bántotta,mi bántotta.

Ha nekem választanom kellene és tudnám sose lesz jobb,mert most sem az,nem lesz kiút,akkor talán én is elgondolkoznák az egészen.Főleg kiskoromba járt sokat az eszem rajta,de ahhoz hogy megtedd ahhoz is bátorság kell és nem mertem volna sose megtenni.Azon ábrándoztam mi lenne,ha másképp néznék ki,más emlékeim,képességeim,hátterem lenne stb.De csak álmok,amik sose váltak és válhatnak valóra és ez kín is tud lenni.

Én ezért nem merek ítélkezni,mert nem tudom mi zajlott le benne.

persze nyilván, hogy neked is igazad van, én ezt elfogadom!

Amit írtál: "Te tudod milyen ha valaki nyomorban nő fel,ha bele rúgnak folyton,ha csak a "nem" szót ismeri,és mondjuk 10-12 évesen neki már nincs a fenyőfa alatt semmi,ha mondjuk a külseje miatt kiközösítik az osztályba,ha romházba,vagy lepukkant lakásba nő fel,ha folyton azt látja,hogy más aki nem segít otthon,(mert ő sok házi munkát végez,)az megkap mindent,az a jó,de ő semmit nem kap,se egy jó szót.Ha nem áll mellette senki,ha így nő fel,ha nincs szeretett törödés.Ha nincs gyerekkor,fiatalkor amire visszatudna emlékezni,amiból a keserű percekből boldogságot és erőt tudna meríteni."

teljesen ez egyik volt osztálytársamat írtad le, egy fiút. Ő is gondolkozott rajta, hogy öngyilkos lesz, de egy nap rá jött, hogy NEM. Ő már csak azért is különb lesz, mint a "mocskos" szülei, és tanulni fog gőzerővel, és lesz belőle valaki!

Mondták a fiúk, hogy tesin, mikor öltöztek rengeteg seb, és zúzódás volt a hátán... az apja..:S

ez a fiú, most matek-töri szakos hallgató egy főiskolán:)

Ne ítélkezz!Nem mindenkivel bánnik kegyesen az élet,valakivel csak kegyetlenül és tudod ha a nehézségben sem egy barát,sem egy bátorítás,ki tudja később mi lesz.Rohanó,nyomorult világban élünk,nincs senkire és semmire se sokszor időnk.

Honnan tudod mi vezette rá,hogy megkísérelje az ide író az öngyilkosságot.Ahhoz hogy megpróbáljuk megérteni,ahhoz tudnunk kellene a történetét,az életét.

Nem kell elfogadni,de segíteni,meghallgani azt lehet.

jó tudom igazatok van, csak...:S ajj nincsen lehetetlen, nem hiszem el, hogy az a megoldás, hogy valaki véget vessen az életének:(

azért is írtam, hogy főleg a tizen évesek... ha tudná az ismerősöm is, hogy most is hogy néz ki az édesanyja, egy élő halott, azon csodálkozom, hogy még nem bolondult bele a fájdalmába. A kis húg úgy tudja, hogy külföldön van, de érzi, hogy valami nincsen rendben. Az apja bele temetkezett a munkájába, teljesen tönkre mentek. Hogy tehette ez velük, hogy??? neki lehet, hogy már jobb, de emellett hány embert tett tönkre, hányat????:(

Amit írtam az részben én is vagyok.Szép környezetben éltem,míg úgy nem döntöttek a szüleim költözni kell,tisztában voltam a fizikai adottságaimmal,de addig soha senki nem bántott érte,az osztályközösség is jó volt és utána csak belém rúgás,egy lepukkant ház,lassan 30 éves leszek és minden pénzünk ráment és nincs kész,talán sose lesz.És átlagos képességű vagyok,nem zseni,támogatni anyagilag nem tudnak,a pénztelenség amit írtam az is én vagyok,csak kajára,sok házimunka,köszönet semmi,bíztatás semmi.Bekerültem fősulira annó,de csak a saját megyémbe,ahol mérnőki képzés volt csak,én meg elméleti ember vagyok,szóval tanárt nem tudtunk fizetni,előtanulmányom nem volt műszaki rajzból,kémiából,fizikából,így 1 év ami összejött.A nyomorról és a lenézésről most nem beszélnék,mindig ápolt voltam,de nagyon kevés ruhám volt,kikapcsolódás pénz miatt semmi,de szívatás sok.Ja dolgozom,de minden pénzem haza megy,akkor miből,hogyan hogy jobb legyen,hogy önálló életem legyen.Fősuli alatt apum infartust kapott,így nekem kellett lyukas órákban befutni hozzá,majd haza,hogy bevásároljak,és vissza a suliba,enni nem volt időm,anyu meg kénytelen volt fekete munkát vállalva bejárónbőnek menni kinti rokonokhoz,szóval minden rajtam csapodott le,ahogy most is sokszor.Pénz kajára elég,de kikapcsoódásra most sem.Szerető nagymamám sem volt,csak anyagilag,érzelmileg kisemmiző,akinek akkor vagyok jó,ha kell valami,ilyen legjobb barátnőm is volt.

Mivel átlagos vagyok,nem tűnők ki semmiből,hogyan kezdenék önálló életet.Kívülről mi is csak átlag család vagyunk,csupa keserűséggel,sérelemmel,fájdalommal.Volt amikor mind a 4-en sírtunk karácsonkor,mert még fára sem volt,nem hogy ajándékra,aztán jobb lett,de jött a munkanélküliség akkor meg hogy meglegyen a számlára a pénz és azért mert megint a gyerek pénzét kellett elvenni stb.

Nem mindenkinek jön össze,hogy jobb legyen.És gondolj bele a sok otthoni gondot tetézi a sok beléd rúgó,más fájdalmán élvezkedő diák,vagy ép munkatárs,ott is sok helyen szeretik a másikat folyton bántani.