Iskola fóbai vagy nem?

Sajnos és is rosszul voltam, ha suliba kellet mennem. De én annak tudtam be hogy mindenki szivatot még a tanárok közül is. Nekem a megoldásom az volt, hogy kerestem egy barátot, így szünetekben vele voltam. órán meg ha nem tudtam figyelni mert annyira kerülgetett a rosszullét elkezdtem rajzolni, vagy történeteket írni. Nekem beilleszkedési próblémák miatt jött létre. És ez csak most jött ki nálad vagy már a régi sulidba is ez volt? Lehet hogy az iskola környezete és az emberek viselkedése miatt érzed ezt. Ja nekem 3 évembe telet hogy elfogadjam a sulimat. De ez a jellem változástól is függ szerintem. Ha kell egy-két figyelem elterelési tanács akkor szívesen adok. próbálj meg nem arra gondolni hogy a suliba vagy.

Van ilyen, az EMOsoknak meg élet fóbiájuk van.

Keress másik iskolát, de olyat, amit valaki ajánl, nem kell ott szenvedni, ahol rosszul érzed magad.

Hát én még anno megpróbáltam otthonosabbá tenni a padomat. képek voltak kiragaszgatva meg cikkek, idézetek, dalszövegek. Bögrém is ott volt, stb. minnél otthonosabb annál könnyebb elviselni. Órán máshová képzeltem magam mondjuk Hawai-ra és szörföztem, vagy egy meccsre. Leveleztem, a haverokkal, hogy ne arra gondoljak, hogy hol vagyok. Vagy órán matekoztam. Másodfokú egyenleteket oldottam meg és azzal elment az idő. Azt se tudtam hol vagyok. Jó mondjuk az a stréber korszakomban volt, de ez is egy megoldás. Vagy olvastam egy horrot könyvet, vagy rejtvényt fejtettem, stb. Állítólag a meditáció is segít. Nem tom én még nem próbáltam de állítólag jó. Majd akkor lesz könnyű mikor érettségire készülsz. Tételeket fogsz órán kidolgozni,és akkor észre se veszed hol vagy. Most hirtelen csak ezek jutotak eszembe. Vagy ha szereted az szerepjátékokat akkor történeteket irhatsz vagy új karaktereket fejleszthetsz ki. Nekem beválltak ezek. Remélem segitenek. Ha valami eszembe jut irok még csak felkell idéznem azt a 4 évet. de majd azért ird meg hogy mi lett veled. Mert sajnos ez komoly próbléma és sokan nem is figyelnek rá. Ha gondolod nyugodtan írj privátba és szivesen megosztom veled a tapasztalataim. 15 éves kor a legnehezebb nekem is az volt. Jó most 20 éves fejjel könnyen mondom mi hogy volt, de tudom azt hogy ezt nagyon nehéz leküzdeni mert akármennyire küzdesz vele egy rossz mozdulat és ujra rádtör ez az érzés, amit hónapok alatt elnyomtal. Szóval sok sikert és remélem elmullik.