SOS minden pszichiátriai betegségnek ez a vége?!

Esetleg pszichiáter? Kognitív terápia? Ezeket próbáltad már?

Lehet,hogy hülyeség, de nem segítene ha napi x órában mondogatnád magadnak,hogy szerencsés vagy, jó férjed, jó életed van, másoknak ennél sokkal nagyobb baja van, rákosak stb. Én ha kicsit mélyponton vagyok, nekem ez mindig segít!

"Járok én mindenhová, nem értem a lényegét"-Ez nagy baj!

Nem a Te hibád, hanem azé az emberé, akihez jársz!

Szükséged lenne egy NAGYON JÓ pszichiáterre, aki a lényeget meg is érteti Veled!

Így nincs értelme a kezelésnek.

Utolsó, minek beszéljen be magának hülyeségeket? Van már elég baja így is, nem kell, hogy magát kezdje el okolni miatta. Meg mi ez a relatív hülyeség, hogy másnak rosszabb? Nyilván csomó embernek rosszabb nálam is, tudom mint tényt, de képmutatás lenne azt feltételezni, hogy valaki számára nem mindig a SAJÁT problémái tűnnek legnagyobbnak. A többi önbecsapás.

Ja, egyébként hasonló (=gyakorlatilag ugyanazok, mármint a diagnózis szintjén) problémákkal járok terápiára, mint a kérdező, pontosan tudom, hogy működik, de ettől még nem érzem, hogy ténylegesen nálam is működik, csak a sok szart érzem, amit egyébként, és rettegek, mindegy, mitől, majd ha akarok, nyitok egy saját kérdést.

De ne adjunk már hülye tanácsokat másoknak. A borderline tipikusan nem az a dolog, amit meg lehet oldani "saját elhatározással". Á!

Pusztán azért mertem tanácsot adni, mert volt szorongásom, pánikrohamom! Igaz, nem vagyok borderes, vagy depressziós. Csak azt tudom,hogy nekem is jöttek a hülye gondolatok napokig, meg a gyomorgörcs, egyszerűen nem tudtam másra gondolni,csak hogy megfogok bolondulni, hogy ez már mindig így lesz stb. Én sem tudtam semmivel elterelni a gondolataim! Aztán elkezdtem a családomból és a férjemből erőt meríteni. Sokat beszélgettünk, tudtam,hogy mellettem állnak. Én már ilyeneket képzeltem el,hogy amikor szorongtam, megfogtam a férjem kezét, és azt képzeltem,hogy kapom tőle a pozitív energiát. Elsőre persze nem ért semmit. De aztán folyamatosan csináltam, és észrevettem,hogy már áll ki a görcs a gyomromból! Mondogattam magamnak,hogy ez nem betegség, pusztán az agyam játszik velem,és igen arra is,hogy másoknak sokkal nagyobb bajuk van. Nekem ez használt! De írtam a kognitív terápiát is, barátnőmnek az segített a depresszióján!

Csak segíteni akartam a kérdezőn, nem kell lehurrogni!

Kedves kérdező!

Sajnos nagyon "kijutott neked", a borderline személyiségzavar nehezen kezelhető és rengeteg szenvedéssel jár a betegnek. Depresszió, kényszer nagyon gyakran társul hozzá.

Nem tudom így megmondani, hogy milyenek a gyógyulási esélyeid, mennyire súlyos nálad a bordi. Mert a borderline egy kontinoum, lehet kevésbé súlyos és nagyon súlyos is. (alacsonyan integrált, szétesett személyiséggel)

De! A személyiségzavaroknál a terápia ÉVEKBEN mérhető, nem hónapokban, mert újra kell építeni az identitást, személyiséget. Ez fájdalmas, hosszú út sikerekkel, visszaesésekkel.

Nálad sajnos megnehezíti a sok társuló zavar is.

Borderline személyiségzavart nem tud minden pszichológus és pszichiáter sikeresen kezelni, kell találni valakit, aki ért hozzá és képes vagy benne megbízni és rendszeresen visszajárni. (Nagyon nagy nevű terapeutája ennek a kórképnek Kuritárné Dr Szabó Ildikó klinikai pszichológus).

Nagyon fontos, hogy ne add fel, küzdj!

Sajnálom azt, ami veled történt, mert tudom, hogy a borderline-hoz vezető út mennyire traumatikus és fájdalommal teli..