Depresszióban szenvedők, nektek van kedvetek megosztani jó-rossz tapasztalataitokat egymással?

én azt hiszem mániás depresszív vagyok,de nem biztos

neked mik a tapasztalataid?

Nekem van. Remélem, te is megosztod majd, kedves kérdező.

Én jelenleg dolgozom, ami szerencsére még bizonyos fokig meghatározza a napi rendemet, így amikor kötelező feladataimat kell ellátnom a munkahelyen, akkor, bár lassabban, nem nagy lelkesedéssel és néha már legszívesebben otthagynám, de még elvégzem úgy, hogy a főnököm és a munkatársaim nem panaszkodnak az általam végzett munka minőségére.

Viszont a kommunikációt a munkahelyemen is a minimálisra csökkentettem, mert nincs kedvem pluszban beszélgetni úgy, mint korábban.

Viszont miután hazaérek, onnantól kezdve jobban leteper ez a nyomott hangulat. Legszívesebben csak aludnék, vagy a gép előtt ülnék olvasgatni. A házimunka is nehezemre esik, és minden olyan teendő, amit mások (főnök, munkatárs stb.) nem kérnek számon.

Így nekem igazából már csak a munkahelyem ad egyfajta keretet a napjaimnak. Még az a hely az, ahol bár szintén nyomott a hangulatom, még valamit csinálok...

Nem tudom, hogy lehetne a munkán túli időmben végzendő teendőkre is rávenni magam.

Ötlet?

Te megosztanád a tapasztalatodat, problémádat?

Hát én is tapasztalom magamon a depresszio tüneteit ha ez az egyáltalán. Az utóbbi időbe sok stressz ért történtek velem rossz dolgok és az elmult 1 hónapban teljessen kifordultam magambol.

Elment az élet kedvem ,hajlamos vagyok mindent tulkombinálni mindenbe a legrosszabbat látom, nem tudok pozitivan gondokodni. Mindent tul dramatizálok és ez már a családi életem rovására is megy. Történik valami kis dolog velem és egyböl a legrosszabra gondolok menekülök .

sokat gondolok az öngyilkosságra nem tudok örülni dolgoknak minden elveszitette az értékét.

Nincs étvágyam alig alszom éjjel is tiszta ideg vagyok , napközben is hullámokba rámtör az ideg ,pánik. Nagyon megvisel már 1 hónap alatt elkezdtem őszülni de ugy hogy már mások is észre veszik rajtam 32 éves vagyok. Történnek velem dolgok és bebizonyitom magamnak hogy abbol semmi bajom nem lehet de utánna megint azon kattogok hogy mivan ha mégis és ez megőrit.

Nem tudok koncentrálni kivagyok teljessen. Semihez nincs kedvem. Néha a szivem is fáj már .

Ez vajon depresszió vagy csak egyszerüen tul stresszes vok?