Van kiút a depresszióból? Esélyek?

Szia! Nagyon együttérzek veled!!! Tényleg nagyon nehéz lehet így megélni a mindennapokat.

A leírásod alapján úgy tűnik, hogy a depresszió két kezelési módja közül mindkettőt kipróbáltad. A pszichoterápiát félbehagytad, a gyógyszeres kezelést pedig idő előtt megszakítottad. Akkor végül is min csodálkozol, hogy nincs javulás?

Ha türelmetlen vagy,akkor nem is lesz jobb!

Én már 15 éve vagyok, depresszió és pánikbetegség miatt kezelés alatt, és teljesen tünetmentessé váltam, pedig pont olyan voltam, mint amilyennek magadat leírtad.

Elfogadtam azt, hogy a depi egy betegség, amire gyógyszert kell szedni. Beszedem szépen a bogyóimat, és kutya bajom.

Azt biztosan elmondta a kezelőorvosod, hogy a depi elleni gyógyszerek nem azonnal fejtik a hatásukat, hanem csak hossszabb idő eltelte után. Nálam 5 hét után kezdtek lassan elmúlni a tünetek, szépen sorban, pedig már azt hittem, nem használ a gyógyszer.

Szerintem próbáld meg újra a gyógyszeres kezelést, de most legyen kicsit több türelmed, és csináld végig.

Ha minden marad a régiben, nem fog magától megváltozni semmi. Azt se felejtsd el, hogy éppen tél van, korán sötétedik, lucsok-pocsok van az utákon, mindenki bezárkózik, megfázunk ilyenkor, stb...

Ez az idöszak kemény próbatétel a depiseknek, de még az egészségeseknek is. Nem vagy vele egyedül! Ilyekor felerősödnek az önpusztító gondolatok is.

Biztos kaptál már millió tanácsot, hogy "szedd össze magad," meg azt, hogy "ez csak hiszti".... stb.

Én azt tanácsolnám, hogy menj vissza a dokihoz, és szépen és szedegessed be a gyógyszereket.

Az embernek nemcsak a hasa, háta, feje lehet beteg, de a lelke is. Erre ugyanúgy van segítség, mint a többire.

A mai gyógyszerek már nagyon korszerűek, jól használhatóak. Ha most felíratod, és elkezded használni, karácsony tájára már sokkal jobban leszel, meglátod!

Fel a fejjel kedves!!!!!

Szia!

Nekem hasonló a problémám, nekem is volt súlyos depresszióm, ha stressz ér, azonnal késért akaok nyúlni, bár nekem van más betegségem is sajbnos több is. De! Elkezdtem relaxálni. Elképzeltem, hogy az agyamban és a szívemben fekete foltok vannak és az agyam egészséges része felzabálja, bekebelezi ezeket a rossz sejteket. Kicsit érzem, hogy jobb, segít az öngyógyítás! Továbbá naplót írok, minden nap leírom, hogy aznap mi volt a jó, és ha gáz van, elolvasom. Továbbá kisebb célokat tűztem ki magam elé, vásároltam magamnak szép ruhákat, fodrászhoz mentem, ez is segít. de hogy kigyógyulni belőle véglegesen lehet-e, sajnos nem tudom:(

Szia!

40 éves elvált nő vagyok. Tüneteimet nem írom le, teljesen jól megfogalmaztad.

Mikor már aggasztóan le voltam robbanva lelkileg, szorongtam, nem aludtam a kínzó gondolatoktól, én is megszavaztam magamnak az antidepit. Hosszú ideig tartott, még tán most se állt be teljesen, de legalább jól alszom. A problémák nem múltak el, de legalább az elviselhetetlen közérzet enyhült.

Aztán, mivel én is azt éreztem, az a baj, hogy céltalan az életem, mert más ugye gyereket nevel, családban él, nekem meg ez a kietlen magány... , szóla elkezdtem nagyon keresni, hogy milyen célkoat tudnék találni. Hogy minél jobban eltöltsem a következő 40-50 évet. Most járok egy előadássorozatra, meg egy önkéntes képzésbe és máris picit jobb. Persze, elkapnak még néha a rossz gondolatok, de már vannak kellemes, sőt jó napjaim, meg vannak események, amit lehet várni, aminek lehet örülni

Pici-pici lépések ezek, de - mivel az idő így is úgyis halad- muszáj kigondolni, hogy mivel tehetjük a saját életünket elviselhetővé, élhetővé. Aztán lehet, hogy a sok pici lépés előbb-utóbb valami szebb tájakra vezet.

Ne röstelld a gyógyszert, hiszen már elég nagy a baj. Léteznek hatékony pszichoterápiás módszerek,de -nekem legalábbis - megfizethetetlen egy jó pszichológus óradíja. Így marad a bogyó és ha kicsit oszlik a sötét felleg, ki kell használni az ébredő erőt és találni valami örömhozó cselekedetet.