Mi lehet velem? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Az a helyzet, hogy nagyon szorongós/stresszelős típus vagyok. Például mielőtt leülnék tanulni, annyira be stresszelek, nem is tudom, hogy pontosan mitől, hogy szinte félek leülni tanulni. Ha le is ülök, akkor is hamar felállok, mert nem megy. Ilyen és ennél kisebb dolgogtól tudok szorongani. Ha meg nagy ritkán nincs miért aggódnom, akkor is rám jön ez az érzés elég erősen. Több percnek is el kell telnie, mire rájövök, hogy tulajdonképpen nincs is semmi okom hogy rosszul érezzem magamat. De ettől függetlenül nem múlik el. Még amikor elkezdtem az új sulit, akkor az emberektől voltam rosszul. Reggel a buszon hányingerem volt és erős fejfájásom.(elmentem orvoshoz és azt mondta a szénsavas italokat és a koffeint hanyagoljam. Így tettem és a fejfájás és hányinger el is múlt) Nem igazán szeretem az embereket. Mindegyiket bunkónak és gonosznak tartom, nem pont/csak magammal szemben. Egyszerűen bennem van, hogy csak bántani és gyűlölni tudják egymást. Mindig megvagyok győződve, hogy engem néznek és rólam beszélnek.Bár nem csak a buszon, ha nem mindenhol ezt érzem...Jelenleg tudom, hogy nem így van, de ott teljesen más a helyzet. Jelenleg ott tartok, hogy szorongok, szomorúnak, üresnek és nyugtalannak is érzem magamat. Tudom, hogy ezek apró dolgok, de mégis erős hatással vannak rám és sajnos változtatni sem tudok ezeken. Van 2 nagyon jó barátom, akikkel szeretek lenni. A többiekkel sehogy sem vagyok. Elbeszélgetek velük és ennyi. Mint említettem nem nagyon szeretem az embereket. Ettől függetlenül, mindenkinek megakarok felelni. és ha azt érzem, hogy egy ismerősöm nem kedvel nagyon kitudok borulni. Senki nem tudja, hogy érzem magam, mert próbálom magamban tartani és mindig vidám arcot mutatni. Nem szeretném, ha bárki megtudná.

Elég régóta kiakartam magamból írni, de nem tudtam megfogalmazni normálisan és röviden. Van valakivel hasonló? Miért van ez és mit tehetnék?