Autizmus vizsgálat hogyan?

2-es: ezek élő interjúk? Mert mondom, az apám valami egészen fura módon töltötte ki, élőben viszont látszik is, hogy fura (nem, nem hinném, hogy ő autista lenne, de nem igazán értem, mitől lett ilyen), szóval érhető lenne ez a béna kitöltés, de nem tudom, hogy máshogy lehetne rájönni. A nő autizmusáról annyit tudok csak, hogy megtanulnak jobban maszkolni, illetve én ezer éve járok terápiába, nyilván ki tudom fejezni magam (az érzéseimet kivéve, azokat elfojtom, de ez nem hinném, hogy autista vonás lenne).

Erre valószínűleg nem lehet válaszolni, de nekem van egy félelmem, hogy vagy úgy fogom alakítani, amit mondok, hogy "megfeleljek", vagy éppen ellenkezőleg, direkt olyan válaszokat adok, amik miatt kizárható, ezért félek, hogy nem igazán kapok majd "igazi" eredményt. Egyébként is borzalmas vagyok az ilyen likert-skálás kitöltéseknél, honnan tudjam, hogy mi gyakori és mi nem?, nagyon ritkán is adok szélsőséges választ (kivéve, ha valamit abszolút igaznak érzek, pl. mittudomén, a lmbtqia+ jogokat, vagy valami evidens számomra, pl. hogy követem a bevételeimet-kiadásaimat, vagy hogy minden helyesírási hibát észreveszek).

Szóval TLDR, nehéz elképzelni számomra, hogy mik lehetnek azok a más módszerek.

9-es: köszi, igen, fel fogom venni a 8-assal a kapcsolatot. 8-as, nem tudom, hogy férfi vagy-e vagy nő, én kicsit félek, hogy mivel nő vagyok, és emiatt a tüneteim valószínűleg nem tipikusak (már ha ezek tünetek ugye), maradnak annál, hogy biztos csak BPD. Lehet egyébként, hogy tényleg, csak, hogy mondjam, eddig nem éreztem úgy, hogy bárki egyáltalán hallani akart volna arról,hogy miért gondolom így. Kicsit bővebben lentebb:

Szóval az első ember, aki felvetette, szintén egy pszichológus volt, kb 21-22 éves koromban, a vicc az egészben az, hogy én úgy mentem oda húszévesen, hogy lehet, hogy borderline vagyok (31 évesen kaptam a diagnózist egy pszichiátertől később). Megcsinált mindenféle tesztet, rorsarch-ot is, közölte, hogy nem vagyok borderline. Aztán felvetette az autizmust, merthogy sose nézek a szemébe, illetve elküldött ilyen arcfelismerős tesztet, és hát nem remekeltem (de azt hiszem, az arcfelismerést torzíthatja a szorongás). Egyébként tényleg jobban tudok koncentrálni a másikra, ha nem nézek a szemébe, és tudatosan csinálom, hogy meddig nézzek a másikra és mikor nézzek félre (mert ugye néha félrenéznek az emberek), de amúgy szoktam mások szemébe nézni, főleg akkor, ha valamit nyomatékosítani akarok. Ja, és ez a pszichológus olyan helyen dolgozik, ahol vannak kifejezetten BPD-seknek való terápiák, de én 10+ éve jártam, lehet, hogy akkor még nem ez volt a profiljuk, mondjuk a sématerápiát erőltette, ami eléggé ilyen kognitív cucc.

Viszont utána:

- a követező pszichológusom közölte, hogy nem lehete autista, mert "az autistáknak nincsenek érzései" (??????)

- egy másiknál már nem emlékszem, hogy pontosan mi volt, de arra igen, hogy dühös lettem, szóval valószínűleg ő is eléggé élből elutasította

- a következő pszichiáternek felvetettem az első alkalommal, kb így elintézte azzal, hogy ő ezt nem akarja hallani, mert biztos, hogy nem

Nekem abból a szempontból lenne fontos, hogy hátha ez egy kicsit magyarázat lenne. De nyilván, megfordult a fejemben, hogy talán csak a BPD diagnózis elől akarok menekülni, bár amúgy a kettő persze nem zárja ki egymást. Csak fura nekem, hogy pl. nincsene impulzív cselekedeteim, nem gondolkodom másokról fekete-fehéren és nem ingaodozik, hogy hogy érzek irántuk, kb midnen borderline, akivel találkoztam, arról számolt be, hogy mennyire megterhelő nekik mások érzéseit hallgatni, mert őket is elárasztják az érzések, hát engem baromira nem áraszt el semmi, a saját érzéseimet se élem meg általában (kivéve amúgy a düht meg az önmarcangolást, szóval ez sem jelent feltétlenül semmit). Meg egész életemben "fura" voltam,jó lenne tudni, hogy ennek volt valami kézzel fogható oka.