Három év terápia és 1 év antidepresszáns után még kezdek sokkal rosszabbul lenni?
Van ilyen? Akkor miért járok pszichiáterhez, miért jártam pszichológushoz? Pár napja az erdőben ülve csak elővettem a késemet,és végighúzogattam a karomon párszor. Nem vágtam bele.
Mondtam a pszichiáternek. Nem igazán reagált rá semmit.
De én nagyon reményvesztett vagyok. Nem leszek jobban soha... 40+ vagyok, lenne még jó 20-25 évem... Erre így kell leélni? Ennek mi értelme van?
(Az ok: traumák,melyeket nem tudok feldolgozni. Nem tudok dolgozni,bár van diplomám. De nem tudok beilleszkedni sehova. Valószínűleg enyhe autizmus, van több a családban...)
Próbálok ellene folyamatosan tenni,de mindig csak a rossz hangokat hallom belül.
Egyszerűen nem látok semmi esélyt a javulásra,és semmi okot arra,hogy életben maradjak.
Túl sok az,ami bennem van,a folyamatos rossz gondolatok és hangok kikészítenek... 😞
válasza:
válasza: válasza:Nem egyszerű.
Én évtizedek óta járok agyturkálóhoz, és szedek gyógyszereket.
Emellett kitartóan igyekeztem megismerni magam és elfogadni hogy én eltérek az átlagtól és megtanultam ezt jól kezelni.
Keresni kell értelmes elfoglaltságokat, új célokat, törekedni kell arra hogy ne izolálódj.Én elmondhatom hogy ugyan gyógyszereléssel, de mára már jól vagyok.
válasza:Senior Séf, a depresszió meg a bélflóra, mi? Hol tanítják ezt az állatságot?
Akkor aki pl Linexet szed a bélflórára (a gyengébb idegzetűek kedvéért ez egy probiotikum) az meggyógyul a depresszióból mi? Úristen....
3!
Én teljes mértékben izolálódott vagyok gyerekkorom óta. 21 éves korom óta nincs 1 barátom se, nincs facebookom,semmi. Nem haverkodok,képtelen vagyok rá. Mindig is egyedül voltam, egyedül járok koncertre is,mindenhova. Sosem tartoztam egy csoporthoz sem. Be se tudok illeszkedni sehova. Nem fogadnak be mert más vagyok mint a többiek.
Ez van.
Én jól elvagyok egyedül, ezt igénylem.
A doki pl próbált rábeszélni a facebookra. De képtelen vagyok regisztrálni. Ott sérülékenynek érezném magam,kitéve a többi embernek.
Ma ismét elmentem az erdőbe,és végigkarcoltam a késemmel az alkarom hosszában. Szép lett...
Még nincs itt az ideje,hogy megtegyem. De azért gyakorolni lehet...
Írtam a pszichiáternek,hogy nagyon nem vagyok jól. De nem reagált. Nem is érdekli. Ahogy itthon se érdekel senkit,pedig rövid ujjú pólóban vagyok. Sajnos egyáltalán nem bírom a hosszú ujjú cuccokat, 5 percig nem tudom elviselni. Az lenne a fura,ha 25 fokban felvenném (panel, meleg van).
Szóval nem azért vagyok rövidben,hogy észrevegyék. Sőt. Egyáltalán nem érdekel. A pszichiátertől segítséget kértem volna..ha már magándoki...hívni nem akartam,hátha vannak nála..
Azért csinálom, mert akkora a kényszer és a vágy bennem,hogy ártsak magamnak,hogy alig bírom ki...
De rájöttem, hogy senkit se érdekel a sorsom. Tök mindegy. Akkor viszont nekem is tökmindegy lesz...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!