Normális, hogy az antidepresszánstól még rosszabbul érzem magam?

Csacskaságokat beszélsz, utolsó. Ha nem tudod megkülönböztetni a gyomrot a belektől, akkor természetes, hogy nem értetted, amit olvastál. Mondjuk egyébként sem könnyű, mert egy könyv terjedelme takarná be a témát.

Címszavakban: A beleinknek mindnek megvan a maga bélflórája. Ezek több száz baktériumfaj, a tested sejtjeinek számát mintegy 10X meghaladó egyedszámú mikrobák, amelyekkel SZIMBIÓZISBAN élünk. Ha ők nem lennének, -simán éhem halnánk, hiszen a bevitt táplálékot ők alakítják (emésztik) cukrokká, aminosavakká, stb. Közben ellátnak enzimekkel, vitaminokkal, hormonokkal, neurotranszmitterekkel is. De ha csak néhány faj esik is ki, az is beláthatatlan következményekkel járhat. Egy lakótelepet képzelj el. Itt is laknak rendbontó családok, de amíg a jófiúk vannak többségben, a deviáns egyedek nem rúgnak labdába. A beleinkben is így van. Hamar harlemi állapotok lesznek, ha folyamatosan nem megfelelő táplálékot veszünk magunkhoz. Márpedig ma a boltok polcain alig találsz ilyet. (Erre vezethető vissza a mai fiatalok körében járványszerűen terjedő autoimmun- és mentális betegségek. Hogy csak egy példát említsek, a Dialister és a Coprococcus fajok kipusztulását teszik felelőssé a depresszió kialakulásáért. (Legalábbis ez a két törzs hiányzik a depressziós emberek bélflórájából.)

Egyébként már Hippokratész bácsi is a belek állapotára vezetett vissza egy rahedli betegséget, pedig az ő korában még mikroszkóp híján híre hamva sem volt a beleinkben élő másfél kilónyi bélflóráról. Kár, hogy az akadémikus orvoslás mára szinte teljesen figyelmen kívül hagyja.