Mi értelme a Tündérhegynek és a Thalassa-háznak?

Én nem voltam még egyik helyen sem, csak olvasgattam róla. Szerintem ez azoknak segít, akik keresik önmagukat, vagy meg akarják ismerni önmagukat, és apróbb, vagy max közepes problémáik vannak. Szerintem a súlyos eseteknél inkább árt, mint használ. Fenntartásaim vannak, hogy egy erősen introvertált, gátlásos emberen például mennyit segítene a csoportterápia, főleg a nagycsoport, ahol van mindenféle ember. Ott is emberek vannak, lehet zűrösek, pletykálnak. Aztán lehet teletömnek gyógyszerekkel. Szerintem aki erősen traumatizált, az rosszabb állapotban fog kijönni, mint ahogy bemegy, mert lehet pluszban még ott is belérúgnak, vagy rosszul bánnak vele.

1# Illetve szocializációra, társas kapcsolatok kialakítására jó lehet, DE csak abban az esetben, ha valaki nem súlyosan traumatizált, és nem csalódott még sokat az emberekben.

Főleg, ha sok lelki sérült össze van zárva, másfajta szocializációval, főleg ha ilyen 40-50-en vannak, akkor szinte borítékolható a konfliktus.

Olyan mint a szarral töltött palacsinta. Jó ötletnek tűnik, csak hát az íze...

Fingreszelésnek is mondják. Egy beteg személyiséget nem lehet csak úgy 1-2 hét alatt meggyógyítani, főleg ha a rendszer is szar amibe beleszületett.

Ismerősöm sokszor járt. Mindig ugyanaz. Nyugtatók, legrosszabb esetben kikötözés, amúgy pihi és leszarják. Ugyanolyan bolond, pedig évek teltek el. Hullámzik mint a hullámvasút. A "gyógyszerekre" se merném letenni az esküt a mellékhatások miatt.

pszichiátria

#3 ugyanezt gondolom. Én a mai napig elég sokszor gondolok arra, hogy milyen volt (két éve jöttem ki), és úgy érzem, annyi a konklúzióm, hogy "tessék, ez történik, ha őszinte vagyok az emberekkel, hogy mindenki megutál". Ez most nyilván egy túlzó érzés, de őszintén nem értem, hogy lehet valakit bedobni heti 5 csoportterápiára (és akkor a nagycsoportot bele se számoltam). Amikor elmentem pszichológushoz azért, mert csoportterápiába készültem, ott az volt, hogy beszélünk valameddig mi ketten, illetve a csoportot is felkészíti - végül azt javasolta, hogy egyéniben folytassuk inkább, amivel én is egyetértek. Képtelen vagyok kapcsolódni az emberekhez, ott folyamatosan ezt éltem meg, és nem sikerült semmilyen javulást elérni. Én meg persze próbálkoztam, merthogy a legfontosabb a szocializáció, meg igyekeztem minél őszintébb lenni. Hát remekül sikerült.