Érzem, hogy itt a vég, megfogok halni?

Január kb. szabadság, hiszen vizsgaidőszak van az egyetemen, és diákmunkám sincs erre a hónapra. Nagy szerencsém, hogy vizsgám sincs most, az összes tárgy évközi jegyes volt.

December végén nem terveztem volna folytatni az egyetemi tanulmányaimat, de kaptam egy rossz hírt a jövőmmel kapcsolatban, egyfajta álomhivatás ment csődbe. Októberben elhagyott az egyetlen személy az életemben, a legjobb barátom, augusztusban pedig a testvéremet tiltottam le, az egyetlen családtag, aki megvolt úgymond, hiszen állandóan cikizett, és rajtam vezette le, hogy rossz szüleink voltak.

Tehát képzeljétek el azt a szituációt, hogy szószerint senkivel se beszéltek, egyetemen beültök előadás és gyak.ra, maximum egy-két szót váltatok ha kérdeznek gyaktársak, és ennyi. Probáltam ez idő alatt barátkozni, de nem jártam sikerrel.

December vége óta egyre rosszabbul vagyok, először csak reflux tüneteim erősödtek, aztán egesznapos kedvtelenség, fekvés, mindennap 6kor alszom el, és 16-kor kelek, nem volt jellemző a hányás nálam, sőt, utoljára 11 évesen hánytam maximum, de ez idő alatt 3x hánytam. Egyre gyengébb vagyok, a hányások alatt, második alkalommal majdnem megfulladtam, ziháltam, majdnem összeestem, most volt a harmadik hányás, és álmomban is hánytam egy picit. Mellettem paplan volt hányásos, és amikor felriadtam ismét hánytam, ismét erős fulladásos-légszomj érzés, hiszen az orromba felment a cucc, ott nem kaptam levegőt, de a nyelőcsövem is teli volt.

Azt érzem, hogy vége lesz a sok szenvedésnek, és hamarosan megfogok halni. Nem öngyilkosság lesz, szerintem egy méltó, igazságos módon fogom itt hagyni ezt a gyarló és igazságtalan világot. Amúgy 20 éves fiú vagyok.