Volt már, aki ráfaragott, mert terapeutát ajánlott ismerősnek?

Az, hogy nem csak a pszichológussal, hanem veled is megoszt dolgokat nem tűnik valószínűnek. Általában inkább az jellemző, hogy még a szakembernek is nehéz megnyílni, még neki sem mer minden részletet elmondani. A pszichológus viszont ilyen szempontból idegen, biztonságos személy, aki biztosan nem tud semmit kikotyogni az ismeretségi körben, biztos nem lesz a te problémád téma egy buliban. Egy baráttal kevésbé fogja az ember ugyanazokat, pláne ugyanolyan mélységben megbeszélni.

Az inkább előfordulhat, hogy attól tart, hogy a közös szakember esetleg elmond majd dolgokat a másik ismerősnek, vagy valamiért szóba kerülhet valami. Pont ezért létezik az #1 által említett szempont, hogy ne legyen közös a terapeuta ismerősök, rokonok között. Még ha ténylegesen nem is mond el semmit a szakember, ennek a puszta elméleti lehetősége is képes teherként jelentkezni és befolyásolni a terápia működését, sikerességét.

Annak nagyobb a veszélye, hogy ha nem működik a terápia, valami gond van esetleg a szakemberrel, azért téged okol majd az ismerős, vagy hogy az ilyen tapasztalatait veled kezdi el kitárgyalni és emiatt akár neked is meginog a bizalmad benne, miközben a másik akár tévedhet is.

Találkoztam már olyan pszichológussal, aki kimondottan megkéri a pácienseit, hogy ne ajánlják, mert akinek ajánlani szokták, azoknál általában kevésbé szokott eredményes lenni a terápia. Ő úgy gondolja, hogy szükséges az, hogy valaki magának találja meg a szakembert ahhoz, hogy megfelelő eltökéltség alakuljon ki, hogy működjön a közös munka.

Ezzel a megközelítéssel nem mindenki ért egyet, nem is kell. Ez a szakember így gondolja, neki ezek a tapasztalatai, ő így szeret inkább dolgozni. Lehet benne valami, de nem törvényszerű.

Annak biztosan van jelentősége, hogy aki maga nem határozta még el, hogy akar pszichológushoz menni, annak nem biztos, hogy van értelme ajánlani. Sokan eleve támadásnak veszik, ha ilyet javasolnak. Ha valaki csak azért megy el, mert mondták neki, de ő maga nem érzi a hasznát, szükségét, értelmét, arról nagyobb eséllyel fog leperegni a terápia, mint működni.

Még aki maga dönti el, hogy pszichológushoz fordul és akár magának keresi meg, az sem feltétlenül tesz bele annyi aktív és komoly munkát, hogy eredményt érjen el. Meg kell érteni, hogy itt a munkát nem a pszichológus végzi, hanem a páciens. A pszichológus csak felügyeli a folyamatot. Olyan, mint egy edző a sportolásban. Ellenőrzi, hogy jól csinálod-e, esetleg tanácsokat ad, terelgeti a munkádat, de az érdemi munkát saját magadnak kell befektetni hozzá, hogy eredményt érj el. Aki azt várja, hogy azzal minden magától megoldódik, hogy befizetett, elment, letudta és csak várja, hogy történjen a csoda, annak nagyon sokáig fog tartani és kicsi, vagy semmi hatékonysággal jár majd a terápia.