Alvásparalízis hallucinációk nélkül?

25/N, életemben eddig kb 5x fordult elő. Mindig háton feküdtem, mikor megtörtént,mindig stresszes időszakban. Mindig nyitva volt a szemem, nyomást éreztem a mellkasomon, rettenetes félelmet éreztem, szerettem volna sikítani,hogy valaki segítsen, de sem az ajkaim, sem a hangszálaim nem engedelmeskedtek, és egyáltalán nem tudtam mozogni.

Igazából talán nem teljesen igaz,hogy nem volt hallucinációm. Dolgokat/alakokat nem láttam, egyszerűen csak rettegtem és menekülni próbáltam anyám szobája felé. Tehát nyitva volt a szemem, láttam a plafont, a szobát a szemem sarkából, hallottam a zenét ami a telefonomban szólt (mert zene hallgatás közben aludtam el), aztán "felkeltem" és rettenetesen nehezen eljutottam az ajtóig,de mielőtt ki tudtam volna nyitni, mindig újra az ágyban feküdtem mozgásképtelenül és bámultam a plafont. Aztán ezt számtalanszor megismételtem,de soha nem tudtam eljutni az ajtónál tovább. Régen tényleg elhittem hogy eljutottam az ajtóig,aztán abban a pillanatban újra az ágyamban találtam magam. Ma már tudom hogy igazából egész végig ott voltam az ágyamban és ezt csak képzeltem. De egy biztos: nem aludtam, ébren voltam!

Illetve hallási hallucinációm is volt a mellettem szóló zene miatt: amikor utoljára "jutottam" el az ajtóig, és nem tudtam kinyitni, az ajtó túloldaláról az unokatesóm hangját hallottam, aki beszélt hozzám (a zene szövegének a tempójában, de akkor nem a zenét hallottam hanem őt), és lassan kezdett átalakulni anyám hangjává, és már nem tudom mit mondtak,de nagyon megijedtem a szavaiktól. Aztán ilyen robotszerű belassulással újra összemosódott a hangjuk a zenével és már a zenét hallottam magam mellett szólni tisztán, ekkorra már "megint" az ágyamban feküdtem és bámultam a plafont, mert másra nem voltam képes.

Régen tiniként sokkal jobban megrémített a dolog, nem mertem aludni sem utánna. Ma már tudom,hogy igazából nem vagyok veszélyben,de az megmaradt,hogy àllandóan menekülök (vagyis menekülnék,ha képes lennék nem csak képzeletben megmozdulni).

Tehát azért gyanítom,hogy ez alvásparalízis volt, mert 100 % biztos hogy ébren voltam,de az is,hogy valójában nem menekültem és nem beszéltek hozzám a rokonaim. Viszont nem láttam dolgokat, amiket mások szoktak ilyenkor.

Szerintetek?