Mit tegyek ha úgy érzem, nem szeretnék tovább élni?

18 éves lány vagyok. Légyszi ne támadjatok, tudom hogy hetente van itt hasonló kérdés, és én sem szerettem volna kiírni de úgy érzem nem maradt más, ahol őszintén beszélhetnék erről. Nem szeretnék senkit terhelni, vagy akár megijeszteni bárkit mert tudom hogy egyesek nagyon aggódnának, a környezetem másik része pedig komolyan sem venné.

Szóval mindig is kísért a szorongás, a stressz és a túlgondolás, illetve van olyan is ami évek óta nagyon bánt és nincs rá megoldás.

Egy ideje úgy érzem, a legegyszerűbb dolgok is nehezemre esnek a mindennapokban, falakba ütközöm, a legkisebb dolgok sem sikerülnek. Elegem van, hogy minden miatt összeomlok, mindent túlgondolok, és ez így megy, már szinte megszoktam.

Nagyon sok erő kell minden naphoz, főleg ahhoz, hogy palástoljam, és ne vegyék észre rajtam pl a suliban, hogy mennyire össze vagyok omolva belül. A tanulás is nagyon nehezen megy, bár szerencsére nem gyűjtöttem be sok rossz jegyet, de lényegesen nehezebben megy mint eddig, sokkal többet kell beletennem. Szívem szerint egész nap sírnék, most is küzdök vele, de mindent megteszek hogy ne merüljek önsajnálatba, igyekszem elfoglalni is magam, bár nálam a szőnyeg alá söprés mindig a legrosszabb módszer volt és sosem működött. Próbálok olyan dolgokat csinálni, amik örömöt okoznak, de mintha egyre kevesebb lenne. Sosem voltam nagyravagyó, mindig a legapróbb dolgoknak is örülni tudtam, de most teljesen más minden. Folyton a múlton merengek, aminek persze semmi értelme.

Az utóbbi időben sokat gondoltam az öngyilkosságra, de tudom hogy az menekülés, viszont mégis, amikor már semmi más nem marad...

De szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudnám megtenni, mert egyrészt a szeretteim miatt, illetve képtelen lennék rá, legalábbis most. Csak gondolati szinten van jelen nálam.

Mit tehetnék, tudnátok tanácsot adni esetleg?

Köszönöm annak aki elolvassa