Mit tegyek ha úgy érzem, nem szeretnék tovább élni?
18 éves lány vagyok. Légyszi ne támadjatok, tudom hogy hetente van itt hasonló kérdés, és én sem szerettem volna kiírni de úgy érzem nem maradt más, ahol őszintén beszélhetnék erről. Nem szeretnék senkit terhelni, vagy akár megijeszteni bárkit mert tudom hogy egyesek nagyon aggódnának, a környezetem másik része pedig komolyan sem venné.
Szóval mindig is kísért a szorongás, a stressz és a túlgondolás, illetve van olyan is ami évek óta nagyon bánt és nincs rá megoldás.
Egy ideje úgy érzem, a legegyszerűbb dolgok is nehezemre esnek a mindennapokban, falakba ütközöm, a legkisebb dolgok sem sikerülnek. Elegem van, hogy minden miatt összeomlok, mindent túlgondolok, és ez így megy, már szinte megszoktam.
Nagyon sok erő kell minden naphoz, főleg ahhoz, hogy palástoljam, és ne vegyék észre rajtam pl a suliban, hogy mennyire össze vagyok omolva belül. A tanulás is nagyon nehezen megy, bár szerencsére nem gyűjtöttem be sok rossz jegyet, de lényegesen nehezebben megy mint eddig, sokkal többet kell beletennem. Szívem szerint egész nap sírnék, most is küzdök vele, de mindent megteszek hogy ne merüljek önsajnálatba, igyekszem elfoglalni is magam, bár nálam a szőnyeg alá söprés mindig a legrosszabb módszer volt és sosem működött. Próbálok olyan dolgokat csinálni, amik örömöt okoznak, de mintha egyre kevesebb lenne. Sosem voltam nagyravagyó, mindig a legapróbb dolgoknak is örülni tudtam, de most teljesen más minden. Folyton a múlton merengek, aminek persze semmi értelme.
Az utóbbi időben sokat gondoltam az öngyilkosságra, de tudom hogy az menekülés, viszont mégis, amikor már semmi más nem marad...
De szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudnám megtenni, mert egyrészt a szeretteim miatt, illetve képtelen lennék rá, legalábbis most. Csak gondolati szinten van jelen nálam.
Mit tehetnék, tudnátok tanácsot adni esetleg?
Köszönöm annak aki elolvassa
Mi pontosan a problémáid forrása?
Ha gondolod írd le, talán könnyebb lehet úgy akárcsak tanáccsal szolgálni.
Ha nem szeretnéd nyilvánosan kiírni, nyugodtan írd meg privát üzenetben
"Tudom, hogy nekem kell magamban megoldani." Na ez az, ami baromian nem igaz! Nagyon-nagyon-nagyon nem igaz! Ki mondta ezt neked?
Mért nem működött a kapcsolat a pszichológussal? Nem tűnt jó szakembernek? Nem tudtál megnyílni előtte? Nem volt szimpatikus?
Természetesen távolról sem olyan a helyzet, amitől az életet kéne eldobnod, ez pszichoterápiával, esetleg antidepresszánssal javítható állapot.
Írhatsz nekem privátban, akkor beszélgetek veled. (nő)
Köszönöm szépen:)
Egyébként 3 éve szerelmes vagyok egy srácba, és sehogy sem tudom elfelejteni, bárhogy próbálkozom. Viszonzatlan és már nem is beszélünk, de nem múlik, bármit teszek. Mindig újra és újra felerősödik. Ezért persze támadtak mindenhol, hogy ismerkedjek mással,.meg hogy ez nem is probléma. Ésszel tudom persze, hogy vannak ennél ezerszer rosszabb helyzetek de én jelenleg ebben vagyok.
Mást ezen kívül pontosan nem is tudok kiemelni, egyszerűen elegem van az állandó kudarcból a mindennapokban, és nagyon elfáradtam
18 évesen elfáradtál?
És én mit mondjak? 30 évesen karácsonykor lelépett a párom, h az anyjával éljen, elvesztettem az állásom, a macskám kiesett az ablakon, anyám meg kórházba került, ahol kómába esett. Mindez négy hónap alatt.
Ez szimplán tini hiszti, amit leművelsz.
Mi a hibrid? Sportolsz vmit? Eljársz a haverjaiddal? Ezek sokat segítenek a depiden.
Sokan belefáradnak 17-18 évesen, igen! Sajnos sok az öngyilkossági kísérlet is, akinél minden balul sült el és nem bírják. Ez régen is így volt.
Remélem észnél leszel, vannak jó és rossz periódusok!
Sok szerencsét! 🍀
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!