Szorongok a betegségemen?

Azt tudok magamról, hogy hipochonder vagyok, amint megjelenik rajtam valami furcsa, elkezd fájni valami, rögtön utánanézek mi lehet, és a legrosszabbat asszociálom. Emiatt sok felesleges orvosi vizsgálaton is voltam már.

Jelenleg kiderült egy betegségem, ami valós, és sajnos egy elhúzódó dolog lesz, többször kell majd prvoshoz járkálni. Ezt viszobt annyira nehezen viselem lelkileg, úgy érzem, mintha ez lenne a világ legnagyobb problémája, hiába mondogatom magamnak, hogy ennél sokkal rosszabb dolgok is vannak, hihetetlenül szorongok rajta. Reggel, amikor felkelek és eszembe jut úgy érzem, mintha egy rossz álom folytatódna.

Néha ki tudok szakadni ebből az önsajnálatból, és akkor reálisan látom, hogy igen szar dolog, most épp beteg vagyok, de majd megoldódik, azért vannak az orvosok. De gyakran visszazuhanok ebbe a szorongásba, hogy mi lesz ha nem gyógyul meg, mi lesz ha rámegy majd a fél életem, nem lehet normális életem stb.

Hogy tudnék a realitás talaján maradni?