Mit kezdjek így most az életemmel?

19 éves lány vagyok, és most kezdtem az egyetemet, de fogalmam sincs hogy mihez kéne kezdenem, és hogy milyen ember szeretnék lenni, de a legnagyobb problémám az, hogy semmihez nincs kedvem és hogy lehangolt vagyok a nap minden egyes órájában. Szeretem a szakomat, és tényleg ez volt az álmom hogy ide felvegyenek, de most minden annyira nehéz. A rendes kollégiumba nem vettek fel, ezért magánkoliba kell járnom úgy terveztem hogy elmegyek dolgozni, de a tanulás mellett sajnos nincs annyi időm amennyit akartam hogy legyen. A szüleim pedig aligha tudják kifizetni a kolit, és igazából nem sok értelme van hogy ott lakok mivel a szobatársam miatt nem tudok tanulni, egyszerűen nem megy ha valaki folyamatosan a szobában van mellettem. A jegyeim is eléggé leromlottak mióta egyetemista vagyok. smiatt folyton önbizalomhiányos vagyok, és a további motivációmat is elveszi a tanulástól. Viszont az én városomban is van egy egyetem ezért gondoltam hogy félévkor lehet megpróbálom átkérni magamat ide, mert itt is van ugyanilyen szak de közel sem biztos hogy átvesznek. Nagyon sokat stresszelek, 0-24-ben sírok és már tényleg semmihez nincs kedvem, és nincs semmilyen jövőképem. Az sem segít, hogy az oktatók is eléggé lenézőek ahelyett hogy segítenének még gúnyos megjegyzéseket tesznek arra akinek nincsenek kitűnő jegyei, és úgy érzem egy büdös lusta senkinek lát mindenki, miközben egész életemben csak másoknak próbáltam megfelelni, éjszakákat tanultam át, hogy ide bejussak de úgy érzem már létezni se akarok. Folyton öngyilkossági gondolatokkal is küzdök, már volt hogy annyira mélyen voltam hogy egyedül az segített lenyugodni hogy a saját öngyilkosságomat tervezgettem. Arra is gondoltam hogy a következő félévemet passziváltatom és elgondolkozok rajta, hogy mégis mit szeretnék amúgy kezdeni az életemmel egyáltalán miközben megpróbálom nem felvágni az ereimet minden egyes nap. Igazából egy kudarcnak élem meg saját magamat, és utálom minden belső tulajdonságomat. Lehet ez elég nonszensz, amit itt összehordtam de azért remélem valaki együttérez velem vagy tud valami tanácsot adni.