Hogy dolgozzam majd fel ,ha meghal édesanyám ?

Szia

Én is elvesztettem az édesanyám

Ez nagyon nehéz a léleknek de ha szükséged van bárkire akivel tudsz beszélgetni bármiről

Amikor félsz vagy amikor történik valami rossz

Vagy olyan gondolataid vannak hogy véget vetnél az életednek. Kérlek írj nekem ha engeded tudok segíteni

Semmi elcsépelt szöveggel csak őszinteséggel

Mivel átéltem a szenvedés napjait ahogy te és most is nehéz talán tudok támaszt nyújtani

Szia kérdező.

Én is mentális beteg vagyok, van egy csomó nem mentális betegségem is. Mindkét szülőm meghalt már, legutóbb 3 éve az anyukám, ami nagyon megviselt. Illetve apukám elvesztése után lettem pánikbeteg és 20 év után totálisan gyógyszerfüggő, pedig már sokszor le akartam szokni róluk. Én is elég érzékeny típus vagyok, még nyugtatókkal is nehéz volt feldolgozni, de nem csak a halálát, hanem a szellemi leépülését, mivel demens volt, és az abból eredő betegségeibe halt bele. Én ápoltam 5 évig, ami rettentően nehéz volt egyedül. Ketten vagyunk testvérek a nővéremmel, én vagyok az öccse. Mivel amúgy se dolgoztam, illetve nem tudtam dolgozni a betegségeim miatt, ezért hárult rám ez a feladat. A betegsége vége felé nem lehetetett magára hagyni egyáltalán. De végül már infúzió, és egyéb életbentartó dolgok kellettek neki, ezért az utolsó 1 hónapban ápolási osztályra került. Tudom, hogy jobb lett neki , hogy már nem szenved, de akkor is rossz volt a tudat, hogy nincs már. Tesómmal megromlott a kapcsolatunk, és tulajdonképp nekem sincs senkim, bár mégis van. Barátaim, barátnőm nincs, és így nem is kellenék senkinek. Szóval elég kilátástalan helyzetben vagyok. De még így sem akarok meghalni. Sz*r az élet, vert is rendesen a sors, elszálltak az évek, de még mindig reménykedek. A kis dolgokban próbálom megtalálni az örömet. Rájöttem, hogy ezek ellenére is szép az élet, és küzdeni kell az utolsó lehelletig. Nem máshoz viszonyítom magam, hogy xy mit ért el, milyen családja van, hány gyereke, milyen háza, mennyit keres, stb. Tudom, hogy nekem mást rendelt az élet, csak még rá kell jönnöm mit. Nem akartalak még jobban lelombozni, hisz alapjába véve azért írtam, hogy lelket öntsek beléd, és hogy elgondolkodtassalak kicsit. Jó, lehet nem sikerült. De tudnod kell, hogy lehetnek nálad rosszabb helyzetű emberek is, ( nem feltétlenül magamra céloztam) nálam is, az én életemnél is vannak rosszabb helyzetben lévők. Tudom ez nem vigasz, de meg kell becsülni, na meg meg kell tanulnod egyedül is helyt állni, ha szükséges. Tudom sokat jelent neked anyukád, hogy lelki társak is vagytok, de még ne temesd, élhet még sokáig. Tartsd ezt a szoros köteléket sokáig, de ismerkedj emberekkel, hogy legyenek barátaid. Tudom könnyű mondani, de nincs más választásod, ha senkid sincs. Lehet egyedül boldogulni is, csak sokkal könnyebb , ha van párod, barátaid, jó ismerőseid. Anyukád is azt szeretné biztos, hogy ha ő már nem lesz, boldogulj a világban, és ne add fel. Ez az élet rendje, hogy meghalunk, ha már idősek leszünk, és átadjuk helyünket a fiatalabbaknak. Bizom benne, hogy majd minden jóra fordul nálad is. De ezeket a gondolatokat verd ki a fejedből, hogy mi lesz ha meghal anyukád. Én is túléltem, meg még rengetegen, mentális betegen is, te is túl fogod. Addig meg próbáld összeszedni magad. Keress társaságot, ismerkedj. Akár olyanokkal is, mint amilyen te vagy. Keress hobbit, járj el otthonról, foglald el magad munkával, ha nincs akkor keress. Nem tudom hány éves vagy, lehet még előtted az élet, és ki is gyógyulhatsz a betegségedből. Csak meg kell próbálni küzdeni, nyitni mások felé is, ne csak anyukád legyen az egyetlen az életedben aki a lelki társad. Sok sikert hozzá!