Miért érzek így?

Most fog születni egy kisfiam kb 4 hónapon belül.

Én azt tervezem, hogy megpróbálok olyan neveltetést adni neki, amivel ez az egész általad is leírt jelenség nem ivódik bele a jellemébe. Itt gyakorikérdéseken az "Emberek" és az "Egészség" kategóriák DUGIG vannak ilyen problémával küszködőkkel, mint amit te is leírsz.

De most komolyan, megdöbbennél. Egy rakat ember szenved ettől a jelenségtől. Természetesen én is. Megfelelési kényszer, miért tartom magamban amit mások gondolnak rólam, hogyan lehetnék jobb, nem vagyok elég jó, hogyan törődjek kevésbé mások véleményével stb.

Az igazság az, hogy senki nem születik így. Ezt a hozzáállást belénk kódolják. Jellemzően 3 lehetséges úton keresztül:

1) Család

Biztos ismerős az olyan szülő, aki másokkal példálózik. Akinek meg kell felelni, mert ha nem felelsz meg, akkor ROSSZ vagy. (Feltételes szeretet enyhébb / durvább esete)

2) Iskola

Ezt nem kell magyarázni az országunkban szerintem. Az álljál be a sorba, érjél el minél magasabb eredményt és érezd azt hogy sosem vagy elég jó, mert 5 egészes tanuló sosem leszel. Meg van tehát határozva az "elég jó" fogalma, és az társítva is van egy számhoz. Így görcsösen tanuljad a kanalas gém párzási életét azért, hogy megfelelj. A tanárnak, de a szüleidnek is ezáltal.

3) Barátok / környezet

Ez nem annyira befolyásoló, mint az előző 2. Másik barátot választhatsz ha toxic a velük lét, de az előző 2-t nagyon nehezen / kb. sehogy nem tudod megváltoztatni.

A lényeg: Az embereket gyerekkoruk óta intenzív élményekkel, érzelmekkel, szabályokkal, eseményekkel, szavakkal, tettekkel, elvárásokkal kondicionálják arra, hogy NE legyenek magabiztos felnőttek. Kínosan ügyeljenek a MEGFELELÉSRE. Érezzék magukat rosszul, szorongjanak ha valamit nem úgy csinálnak, ami másnak a legjobb. Mindig akarsz magadnak emiatt az egész miatt egy "tekintély szerepet" ami lehet egy személy, de egy norma is. Valamihez, valakihez képest mindig meg akarsz felelni, és mindig úgy fogod érezni, hogy nem vagy ehhez elég jó.

Ha bele gondolsz úgy isten igazán senki nem kondicionálja a gyereket arra, hogy amit tesz, az jó lehet. Mindig ott van egy kis rejtett tanítás a mondandóban. Egy kis megfeddés. Márpedig a felnőttkori problémák 99%-a a gyerekkorban magadra szedett dolgok miatt alakul ki.

Magabiztosságra szeretném tanítani a gyerekemet. Olyan feladatokat adni neki, amit a képességeiből el képes végezni. A képességeit előbb fejleszteni, mint ahogy találkozik az ilyen feladatokkal. Sikerélményt kelteni benne az ilyen feladatok által.

Tanulja meg: Ha valamiben elég jó, akkor azt magabiztosan képes lesz elvégezni.

Ha valamit elront, vagy nem csinál megfelelően, nem a rosszra felhívni a figyelmét, hanem a helyes útra irányítani, majd hagyni neki, hogy újra nekifusson. Legyen meg az ilyen esetekben is a sikerélmény, ez ivódjon be, ne az, hogy elrontotta.

A megoldás orientált nevelési módszert szeretném valahogy fenntartani. Nem a probléma koncentrált nevelést. Az "Azért van így, mert én azt mondtam, úgyhogy csináljad!" vagy a "Nézzed meg a Pistikét, milyen ügyes!" maszlagokat pedig egyszer sem szabad mondani.

Ahogy ismét elolvasom kérdésedet, így ezek alapján amiket leírtam benne találhatod a választ.

Nem a megfelelő kondicionálást kaptad gyerekkorodban. Emiatt már mást (személyt) vagy iskolát hibáztatni szerintem felesleges.

Neked a jövővel van dolgod.

Javítani ezen egy pszichológus, vagy tréner, coach segítségével tudnál, ha szeretnéd komolyan venni a változás lehetőségét.

Legyőzni a benned élő (más / mások által oda tett) "nem vagy elég jó" démont. Nem kell neked az... árt ő eleget sajnos.