Mi lehet az oka annak hogy kb 20-30perc beszélgetés olyan szinten kimerít szellemileg hogy utána már képtelen vagyok érdemben beszélni?

Pl most is egy ismerősnél voltam segíteni valamiben ahol többen is voltunk és beszélgetni is kellett.

Az első 20percben még egész jól ment, de pl egy óra múlva már az egyszavas válaszokkal is meggyűlt a bajom, mert szinte minden második szavam nyelvbotlás, vagy nem tudom artikuláltan kimondani amit akarok és ilyen motyogósra sikerül.

Kb így néznek ki a fokozatok:

-Az első 20 percben még megy a beszélgetés, ekkor sem vagyok túl bőbeszédű, de azért tudok beszélgetni.

-20perc után már nem jönnek maguktól a szavak, vagyis gondolkodnom kell hogy mit válaszoljak, ami több másodperces kínos csendeket eredményez.

-Később már azon is gondolkodnom kell hogy milyen sorrendbe kell mondanom a szavakat hogy ne mondjak hülyeséget.

-még később, már alig tudok koncentrálni arra ha hozzám beszél valaki és értelmezni a történetet amit mond.

-Ennél is később meg már ott tartok hogy már fizikailag sem tudom rendesen kimondani a szavakat, nem tudok rendesen artikulálni és amolyan motyogósan tudom csak kimondani a szavakat, amik rendszerint ilyenkor már egyszavas válaszok.

Ez nálam már nagyon régóta így van, de gondoltam hogy majd elmúlik. De ahelyett hogy elmúlt volna, még sokkal rosszabb lett.. De egyáltalán milyen betegség ez?

Amit tudok magamról, az az hogy szociális fóbiás vagyok és diszlexiám is van.

Ez a két betegség ilyen szinten ráhatással lehet a beszédkészségemre?