Esetleg tudnátok nekem segíteni?

Az apámmal való kapcsolatomról lenne szó. Annyira szégyellem ezt a dolgot, hogy csak privátban írnám le, úgy kérném ki a tanácsotokat.

Amit így előre leírnék: ő a legjobb apa és a legjobb ember a világon, nem tett semmi rosszat, sőt, mindent feláldozna a boldogságunkért. 19 éves nő vagyok, elsőéves egyetemi hallgató, távol a családtól, nagyon hiányoznak. Olyanok segítségét kérném, akik otthon mozognak a lélektanban, pszichológusok stb, mert a problémám az apakomplexushoz köthető (több pszichológus is ezt mondta, de ki tudja). De persze apák, szülők véleményét is szívesen meghallgatom.

Ha szánnátok rám pár percet azt nagyon megköszönném, mert teljesen a padlón vagyok.